Emma és Jasper 2 [Jasper Hale fanfiction]

12.- Néma csend

Emma őszintén meglepődött, amikor kiderült, hogy jó sakkban. Először nem ment neki jól a játék, aztán úgy az ötödik körre rájött, hogy igazából csak azt kell minden lépés előtt megkérdeznie magától, hogy vajon Alec mit tenne a helyében, miközben idegesítően nyugodt ábrázattal figyel, amikor Emmett köre van. A vele szemben ülő fiú már fél perce nézte meredten a táblát, mielőtt arrébb lépett volna a bástyájával. Szombat délután volt, Jasper vadászni ment Esmével, Aliceszel és Edwarddal, ő pedig a Cullenek nappalijában ült, és miközben a képessége segítségével lépett a bábukkal, a feje felett egy alma lebegett. Jasper előzőleg alig akarta itt hagyni, hiába ígérte meg Emmett, hogy végig a közelében lesz. És Jasper annak ellenére féltette ennyire Emmát, hogy csütörtök óta már valamennyit lazított az óvó jelenlétén:

Bár Emma nem hitte, hogy lehetséges, hogy még több időt töltsenek együtt Jasperrel, úgy tűnt, hogy mégis sikerült: a fiú állandóan szorosan az oldalán volt, minden órájára elkísérte és mire végzett, már ott állt a tanterme előtt, a tekintete észrevehetően megnyugodott, amikor meglátta Emmát.

– Nem hiszem, hogy a kétismeretlenes egyenletek megtámadnának – Emma csütörtök délután a szobája szőnyegén hasalt és a jövőheti érettségire készülve azokat a témákat ismételte, amik nehezebben mentek neki. Ugyan Emma egyáltalán nem várta az érettségit, Orion azt írta, hogy az utána levő napokban meglátogatja, ez pedig jelenleg egyfajta lelki erőként szolgált Emma számára. Jasper pedig szorosan Emma mellett olvasott... illetve úgy tett, mint aki olvas, igazából Emmát figyelte.

– De a Koszinusztétel még megtámadhat – Jasper szemében cinkos fény villant és a következő pillanatban már puhán szájon csókolta Emmát. Aztán Jasper szeme letévedt a matekfüzet mellett heverő érettségibulira szóló meghívóra, amit Alice szervezett és Emma látta, ahogy a fiú tekintete elkomorul. Annak ellenére, hogy Jasper a legkevésbé sem értett egyet Alice tervével, hogy bulit szervezzen a Cullen-házba, ahová az egész iskolát elhívja, Emma egyetlen kérdése az volt, hogy hívhatja-e Embryt. Miután Alice egy halvány fintor kíséretében beleegyezett, Emma elvette a meghívót.

– Jazz, nem élhetünk rettegésben – Emma felsóhajtott, miközben becsukta a füzetet.

– Ugyanezt mondta Carlisle is – Jasper arckifejezése ugyanolyan maradt, mire Emma egy aprót sóhajtott, majd felállt. – Hova mész? – már Jasper is állt, szorosan mellette.

– A konyhába valami ételért – Emma kissé felhúzta a szemöldökét: erősen kételkedett benne, hogy egy vámpír ugrana elő a hűtőgépből. – Egyedül – tette hozzá Emma, amikor Jasper is indult volna, hogy vele menjen.

Emma a szükségesnél némileg több időt töltött a konyhában: hiába szeretett Jasperrel lenni, az elmúlt napok után kezdett fullasztónk hatni a fiú állandó jelenléte. Arról nem is beszélve, hogy a bűntudat, amit szombaton kezdett el Alec miatt érezni nemhogy csökkent volna, de minden alkalommal erősödött, amikor eszébe jutott a fiú. Így pedig az a helyzet állt elő, hogy Jasper állandó jelenlétében próbálta nem kimutatni a bűntudatát, hiszen, ha a fiú észrevette volna, akkor Alecről is be kell számolnia, amire Jasper nagyon határozottan azt mondta, hogy nem szeretné... Nos, ez a helyzet kezdte jobban elfárasztani Emmát, mint jó ideje bármi.

– Nagyon sok vagyok? – Jasper Emma íróasztalának támaszkodott, amikor a lány belépett.

– Kicsit, – vallotta be Emma, miközben beleharapott az almába. – de tudom, hogy jót akarsz – tette hozzá azonnal.

– Embrynek igaza volt, tényleg próbálsz megvédeni – Jasper féloldalasan Emmára mosolygott. – Megpróbálok kevesebb lenni – mondta aztán komoly hangon.