Emma és Jasper 2 [Jasper Hale fanfiction]

13.- Elég csoda

Már a parázs is alig pislákolt a tűzből, ami körül már csak páran maradtak, Emma mellett a fatörzsön ülve Embry cigarettázott, a csikkeket aztán a tűz maradványaiba dobta. Felettük a tiszta égen csillagok százai pislákoltak, a közeli erdőből bagolyhuhogás hallatszott. Velük szemben Seth ült, aki megesküdött rá, hogy még nem fáradt, rajtuk kívül pedig csak Billy Black, a törzsi ülés történetmondója ücsörgött a tűznél és miközben elmélyülten a pipájába szívott, az ölében egy kockás takaró pihent.

– Lassan én is elteszem magam holnapra, meghagyom az éjszakát a fiatalságnak – Billy szedelődzködni kezdett.

– Kérdezhetek valamit? – Emma egész este várt, hogy feltegye a kérdést, de csak most lett hozzá elég bátorsága, amikor a többiek már elmentek aludni, vagy valahol a parton, esetleg az erdőben sétáltak.

– Persze – Billy meglepően komolyan bólintott, Emma pedig egy hosszú pillanatig a kezében heverő sültalma csutkájával babrált, mielőtt megszólalt volna.

– Valamit nem teljesen értek a történetben – mondta aztán mire Billy tekintete megvillant, Embry pedig érdeklődve felé fordult. – Mármint eszerint a farkas várakozott, amíg a harcos visszajön és utána osztoztak a testén. De Embry, vagy bármelyikőtök – Emma Sethre pillantott. – nem osztozik senkivel. Ők maguk a farkasok.

Billy nagyon hosszú ideig elgondolkodva Emmára nézett, és a lány már azt hitte, hogy a férfi feláll és otthagyja őket, vagy esetleg úgy tesz, mintha nem is hallotta volna Emma kérdését. De aztán nem ez történt.

– Amikor kisfiú voltam, létezett a történetnek egy másik változata is – Billy hangja Emmát a fenyőerdő mélyére emlékeztette, ahová már nem jut be a napfény. – Eszerint egy gyönyörű nő meghallotta Taha Aki könyörgését és ő ajándékozta neki a farkas alakját, cserébe azért, hogy örökre egy biztonságos területet tudjanak fenntartani. De mindannyian tudjuk, hogy az ősi történetek szeretnek minden jótéteményt egy gyönyörű nőnek tulajdonítani – Billy kissé Emmára mosolygott, aki visszamosolygott a férfira: Billy Blacket könnyű volt megkedvelni, úgyhogy Emma egyszerre kezdte sejteni, hogy miért a férfi vezeti a törzsi üléseket.

– Min gondolkodsz? – kérdezte Embry halkan, miután Billy otthagyta őket és komótosan a háza felé gurult.

– Hogy majd sok kérdésem lesz, amikor a nagybátyám nemsokára meglátogat – Emma elvett egyet Embry (illetve az ő) cigarettái közül.

– Nem tudom elhinni, hogy tényleg leromboltad a sápadtarcúak nappaliját – Embry hitetlenkedve Emmára vigyorgott, miközben kifújta a füstöt.

– Nem volt szép látvány, – ismerte el Emma, akinek mostanra már egyáltalán nem volt bűntudata a tettei miatt. – de megijedtem, hogy valaki bánthat téged.

– Miért bántana engem bárki is? – Embry összeráncolta a szemöldökét.

– Nem fog, – jelentette ki Emma azonnal. – de teljesen bepánikoltam a lehetőségétől és most Carlisle újra fehér egérnek fog használni – sóhajtott a lány, miközben lepöckölte a hamut a cigarettájáról.

– Olyan erős és gyors vagy, mint egy vámpír – Embry elismerően bólintott. – De mi lesz, ha újra átváltozol?

– Gondolom még erősebb és még gyorsabb leszek, – Emma megvonta a vállát. – de ami ma történt, az más volt, mintha nem is tudom, kiléptem volna a testemből vagy ilyesmi.

– Mint amikor átváltozunk – Emma el is felejtette, hogy Seth is ott ül a tűz maradványi mellett.

– Igen, azt hiszem – bólintott Emma elgondolkodva, aztán Sethre nézett. – Nem vagy fáradt?