Emma és Jasper 2 [Jasper Hale fanfiction]

2.- Rendes srác

Július utolsó hetét Jasperrel Párizsban töltötték, mivel Emma anyja ragaszkodott ahhoz, hogy meglátogassák. Ugyan Emmának voltak kétségei az utazással kapcsolatban (többek között az, hogyan oldják meg, hogy az anyjának ne tűnjön fel, Jasper nem eszik emberi ételt), Jasper ezeket mind megoldhatónak találta. Persze az utazást így is hosszas előkészületek előzték meg, például egy alkalommal Alice legalább egy órán át üveges tekintettel merült a jövőbe, hogy meg tudja mondani nekik, a nyár melyik hetében lesz a legkevesebb napsütés.

Alice jóslata pontosnak bizonyult: amelyik nap nem esett, azon a napon felhős volt az ég. Emma anyja a hét folyamán többször is megjegyezte, milyen kár, hogy pont most jöttek, amikor egész addig a nyáron sütött a nap. Emma a legkevésbé sem bánta az esős időjárást annak ellenére, hogy városnézés helyett a legtöbb napot múzeumokban, antikváriumokban és kávézókban töltötték (ahol az itala tartalmával Jasper rendszerint megöntözött egy vétlen cserepes növényt). Emellett (bár ezt Emma még magának is csak kelletlenül vallotta be) az elmúlt fél évben Forksban egészen hozzászokott az esős időjáráshoz. A lány mindenesetre ennél több áldozatot is hajlandó lett volna hozni azért, hogy Jasperrel együtt lehessen.

Jaspernek a napközben vásárolt szendvicsei is többnyire egy kukában landoltak Párizs különböző pontjain és a fiúnak minden este sikerült úgy alakítani a helyzetet, hogy ne kelljen Emmáékkal vacsoráznia. Sőt, többször is volt, hogy Jasper vitte el Emmát vacsorázni.

– Az apám ragaszkodik hozzá – dobta be a fiú utolsó érvként, amikor Emma anyja hajthatatlan volt. Az anyja végül rábólintott az ötletre -nem is igazán tehetett mást, mivel Emma szinte biztos volt benne, hogy Jasper bevetette a képességét. Emma szerint az anyja amúgy sem bánta, hogy van néhány szabad estéje, mivel így több időt tudott Raphaëllel tölteni. Raphaël (mint Emma megtudta) egy nagy nevű szállodaláncnak volt az igazgatója, ami már generációk óta a családjának, a Marteau d'Or-dinasztiának a tulajdonában volt. Amikor Emma ezt meghallotta, először szkeptikus volt a férfi szándékait illetően, azonban, amikor az anyja bemutatta neki, Raphaël olyan rajongással nézett az anyjára, hogy a kétségei azonnal elillantak. Igaz, Emma döntéséhez hozzátehetett az is, hogy Raphaël aznap estére egy neves étterembe foglalt asztalt, ahol Emma élete addigi legjobb fondus vegetáriánus-fasírtját ette. Később, amikor Jasperrel a szobájukban voltak, a biztonság kedvéért megkérdezte Raphaëlről a fiút is, aki egy huncut mosoly kíséretében mindössze annyit felelt:

– Totálisan szerelmes anyádba.

A nyaralás tehát nagyszerűen alakult, egészen az utolsó előtti napig. Már az egy rossz előjel volt, hogy kisütött a nap: bár Alice előző este figyelmeztette őket, Emma mégis csalódott volt, amikor a napfényben és szikrázásban úszó hotelszobában ébredt. (Itt szálltak meg, mivel az anyja pici, bérelt lakásában nem fértek volna el hárman.) Emma tekintete szinte azonnal megtalálta Jaspert, aki az erkélyajtónak támaszkodott. Egy napsugár átsütött a két függöny közötti résen pont Jasper karjára, aki mosolyogva figyelte, ahogy Emma ébredezik. A fiú láttára Emma legszívesebben beteget jelentett volna, hogy az egész napot Jasperrel töltse, még ha ez azzal is jár, hogy egész nap nem mehet ki a szabad levegőre. Azonban tudta, hogy az anyja hamarosan ideér.

Amikor Emma leért a recepcióra, az anyja már várt rá.

– Jasper kicsit rosszul érzi magát – Emma a füle mögé tűrt egy tincset.

– Ó, szegény! Biztos a tegnap esti hal tehet róla – az anyja olyan sajnálkozva nézett rá, hogy Emmának egy pillanatra lelkiismeretfurdalása lett. Azonban az érzéshez megkönnyebbülés is keveredett: az anyjának ezek szerint nem tűnt fel, hogy Jasper tegnap este egy falatot sem evett, csupán felvágta és átrendezte a tányérján levő ételeket.