Emma és Jasper 2 [Jasper Hale fanfiction]

25.- Mitológiaóra

Teljesen más volt így megjelenni a Culleneknél, hogy Emma sokkal jobban tudatában volt a veszélynek, amibe belesétált. Rosalietól kapta meg az üzenetet, és bár egyáltalán nem volt kedve hozzá, tudta, hogy bármennyire is nem ezzel szeretné tölteni a tavaszi szünet utolsó estéjét, el kell mennie, hiszen -ugyan lehet, hogy már csak pár hónapig, de- most már ő is a természetfelettihez tartozott. Rosalie felajánlotta, hogy érte jön kocsival, de inkább a motorját választotta, szinte repült az üres utakon az éjszaka közepén, élvezte az új gyorsaságot, amit a motor azután kapott, hogy Embry megszerelte.

Az erős veszélyérzet abban a pillanatban elfogta, hogy belépett a nappaliba, ahol a többi Cullen és Bella állt. Mindannyian a kanapé előtt álltak, Carlisle és Esme középen, a szoba egyik végében Rosalie és Emmett, a másikban, tőlük a lehető legtávolabb Edward és Bella. Valahol Carlisle és Esme mögött állt Alice. Jasper pedig a bejárathoz képest, ahol Emmának meg kellett jelennie, volt a legközelebb. Emma igyekezett nem foglalkozni azzal, hogy a fiú őt figyelte valamiféle feszültséggel vegyes csodálattal, mint aki még mindig nem hiszi el, amit lát. Egyébként Emmának el kellett ismernie, hogy Jasper így, hogy a legutóbbi találkozásuk óta evett, megfésülködött és egy tiszta, sötétkék színű hosszúujjú pólót húzott, igencsak jól nézett ki.

Emmának ösztönesen az jutott eszébe, amit Alectől tanult, ezért -bár pontosan tudta, hogy semmi esélye sem lenne ennyi vámpírral szemben- a többiektől a lehető legtávolabbi ponton állt meg, úgy, hogy szükség esetén az ablak és az ajtó is a közelben legyen, a hátával pedig lazán a falnak dőlt.

– Megígérem, hogy senki sem fog bántani – Edward szólalt meg, mire Jasper feszülten tett egy lépést Emma felé.

– Természetesen nem fog bántódásod esni – Carlisle megerősítésként határozottan bólintott.

Emma aprót biccentett, de nem mozdult el az előbbi helyéről, igaz Edward is még mindig őt nézte meredten. Amikor Emma felnézett a fiú feszült alakjára, hirtelen elöntötte a felismerés: az előbb Alecra gondolt. A tudat, hogy most már minden egyes emlékről, ami addig Aleckal kettejükhöz tartozott, a séta a tengerparton, Velence, az éjszaka az erkélyen, már valaki más is tud, akinek ehhez semmi joga nem volt, olyan érzés kerítette hatalmába, mintha egy vonat gázolta volna el.

– Sajnálom – biccentett együttérzően Edward, de a lány még mindig látta a fiú mozdulatában a feszültséget. Emma pontosan tudta, hogy Edward most már mindent tud Alecról és róla, sőt talán már a Volturinál látta ezeket Alec fejében. Emma tudatában volt, hogy a szobában mindenki feszülten őket figyeli Edwarddal, mégsem tudott mit reagálni. Mindenesetre most nem állt készen arra, hogy Alecról beszéljen.

– Nem is ezért hívtunk – felelte Edward, miközben Jasper úgy járatta közöttük a tekintetét, mintha a levegőből ki tudná olvasni, hogy miről van szó. – Másról szeretnénk beszélni.

– Mindannyian tudjátok, hogy mit szeretnék – Bella lépett előre, akit eddig félig eltakart az előtte álló Edward, amit a lány születésnapján történtek után Emma a legkevésbé sem gondolt túlreagálásnak. – Viszont azt szeretném, hogy ti is bele egyezetek. Szavazásra bocsátom, hogy legyen-e belőlem vámpír.

Emma -remélte, hogy az Alectól látott hanyag eleganciával- kissé felhúzta a szemöldökét: Ez most komoly? – gondolta. Ő képtelen lett volna a vámpírrá válásról így gondolkodni: amikor még régebben Jasper felajánlotta neki a lehetőséget, benne fel sem merült, hogy ez bárkire is tartozna kettejükön kívül. Aztán eszébe jutott egy magyarázat: Jasper Alicen keresztül csatlakozott később a Cullenekhez, viszont Edwardot Carlisle változtatta át. Mindenesetre Emma most már jobban értette, hogy Edward miért volt olyan feszült. Ha ő lett volna a fiú helyében, komolyan ellen kellett volna állnia a kísértésnek, hogy abban a pillanatban, hogy Bellának ez az ötlete támad, felkapja és meg sem álljon vele valamilyen apró kanadai faluig. Edward egy apró mozdulatot tett a fejével. Tehát a fiú valóban nem járt messze ettől a megoldástól – gondolta.