Emma és Jasper 2 [Jasper Hale fanfiction]

20.- Puha hótakaró

Amikor másnap reggel Emma Rosalie mellett ülve, fáktól és szikláktól védett tisztás mellett, a hegycsúcs egyik kiszögelésén figyelte, ahogy a felkelő a nap megcsillan az éjszaka alatt leesett puha hótakarón, rá kellett jönnie, hogy a Jaspernek igaza volt, ugyanis az előállt szituáció ellenére Edward tényleg végig úriemberként viselkedett. Az éjszakát Emma Rosalie mellett töltötte a sátorban és miután Embry megnyugtatta, hogy a hóesés ellenére sem fázik, Emma a hátán fekve, hitetlen gondolatok között hallgatta, ahogyan a júniusi hópelyhek a földre és a sátor tetejére szállnak. Aztán Emma reggeli gyanánt megevett egy almát, aminek a csutkáját most az ujjai között tartotta, miközben Embry tisztes távolságból figyelte őt és Rosaliet.

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy Alec Volturival melegedtél össze Rómában – Rosalie hitetlenkedve megrázta a fejét, tökéletes szőke tincsei szinte szikráztak a vakító fehérségről visszaverődő szűrt fényben. – és egy szóval sem említetted.

– Nem tartottam jó ötletnek Jasper testvérével megbeszélni – felelte Emma.

– A legkevésbé sem hibáztattalak volna, ha Alecet választod helyette – Rosalie kissé félrebiccentette a fejét. – Mármint, eléggé jóképű.

– Tudom – nevetett fel Emma, aki felidézte magában a rengeteg alkalmat, amikor a feltétlen szükségesnél néhány másodperccel tovább időzött a pillantása Alec hibátlan vonásain. – De nem hiszem, hogy Jasperrel lenne választásunk – mondta aztán csendesen és ahogy eszébe jutott az előző napi beszélgetése Jasperrel, hirtelen nagyon távolinak érezte a lehetőséget, hogy bármikor is Aleckal legyen.

– Nekünk sem volt Emmettel – Rosalie együttérzően biccentett. – Ha már öröklét, legalább egy biztos pont legyen benne – Rosalie Emmára mosolygott, aki visszamosolygott rá.

– Hozzámész feleségül? – Jacob Black dühös hangja a másik sátor mellől hallatszódott, ahol Bella és Edward áll szorosan egymás mellett. Emma és Rosalie érdeklődve fordult a hang irányába: bár Emma jelenleg a legkevésbé sem szimpatizált Edwarddal, azt azért nem szerette volna, ha Jacobbal széttépik egymást.

– Jacob, el akartam mondani... – ez most Bella halk, esendő hangja volt, majd pedig az hallatszódott, ahogy a lány a talpa alatt puhán összetörő hóban Jacob után siet.

– Ha nem egy csata közelegne, most megölném Edwardot – sziszegte Rosalie, ahogy leporolta a havat a nadrágjáról. Emma egyetértően biccentett, és alig követte Rosalie példáját, Embry jelent meg közvetlenül előttük.

– Kezdődik? – kérdezte Emma, mire Embry biccentett. – Jasper? – suttogta Emma a kérdést, mire Embry olyan mozdulatot tett, mint aki megvonja a vállát. Szóval a farkasok még nem látják – gondolta Emma.

Válaszul Embry Emma oldalának nyomta az orrát, de most nem úgy, mint aki meg akarja csikizni, inkább mintegy bátorításként.

– Tudom, hogy tud vigyázni magára – motyogta Emma, miközben Rosalie undorodó tekintetével nem foglalkozva megsimogatta Embry feje tetején a puha, sötétszürke bundát. A másik sátorhoz ebben a pillanatban tért vissza Bella, Seth világosszürke alakja megvillant a fák között. Embry kissé Emma oldalának nyomta a fejét, majd követte Sethet a fák közé.

*******

Jasper Hale jobban élvezte a helyzetet, mint hitte, hogy fogja. Az elmúlt napok konkrétsága valahogy megnyugtatta, a stratégiakészítés, a kiképzések, Emma apját eltűntetni a városból... mind világos, logikus feladatok voltak konkrét megoldással, a végcél pedig egyértelmű: megvédeni Emmát. Most épp az újszülöttek rohamát várták a tisztáson, Jasper egyik oldalán Emmett, a másikon pedig Carlisle állt, és ahogy Jasper meghallotta az első vámpírokat, ahogy Bella szagát követve kiléptek az erdőből, Jasper igyekezett még több bátorságot és céltudatosságot küldeni a családja felé, mint addig. Aztán meglátta az első vörös szempárt, ami szinte vakított az erdő zöld háttere előtt és érezte, ahogy egy ősi, védelmező ösztön feltör benne, azonban most nem nyomta el magában, mint annyiszor, amikor megérezte egy férfi érzelmeit, amik Emma felé irányultak, hanem hagyta, hogy az ősi ösztön átvegye felette az irányítást. Aztán elkezdődött a mészárlás.