Emma és Jasper 2 [Jasper Hale fanfiction]

16.- Harci kedv

Mintha csak az előző esti szavait akarta volna bizonyítani, másnap Jasper szinte Emma minden mozdulatát árgus szemekkel figyelte, de az elmúlt héttel ellentétben Emma most a legkevésbé sem tudta őt érte hibáztatni. Ráadásul aznap Emma úgy érezte, hogy sok mindent megértett Jasperből: miközben a fiú szorosan átkarolta, Emma Esme mellől csendben figyelte, ahogy a többiek (Edward kivételével) megvitatják, hogy melyik tisztás lenne a legmegfelelőbb a csata helyszínéül. Emma a kezét Jasper őt ölelő kezén nyugtatta, és néha, amikor érezte, hogy a fiú tartása feszültebbé válik, lágyan végigsimított rajta, mire Jasper kissé újra ellazult. Miután a Cullenek megegyeztek a helyszínben (Emma ismerte a helyet, egyszer vérremenő uno-partit tartottak ott Embryvel, Gwennel és Leahvel, aminek a következtében Embry és Gwen aztán másfél napig nem szólt egymáshoz), a beszélgetés a támadási technikákra tért rá. Jasper pedig végig azon az érzelemmentes katonahangján beszélt (vagyis inkább tárgyalt), amitől Emma ösztönösen azt érezte, hogy a fiú három lépés távolságra van tőle. Emma csak akkor szólalt meg, amikor az apjáról volt szó, és rövid tanácskozás után abban maradtak, hogy a Cullenek még aznap este küldeni fognak neki egy emailt egy visszautasíthatatlan repülőjegy kedvezményről, detroiti célállomással. Az egész napos tanácskozás után Jasper csak akkor engedett fel valamennyire, amikor este a kiképzés helyszínére sétáltak, igaz, még ekkor is szorosan magához ölelte Emmát.

– Jazz, tudom, hogy meg tudsz védeni – Emma egyszerre megtorpant az erdőben: már nem voltak messze a helyszíntől, és ez olyan téma volt, amit nem szerette volna, ha rajtuk kívül mások is meghallanak.

– Meg is foglak – Jasper komolyan Emmára nézett az aranyló tekintetével, szabad kezét a lány arcára simította, aki automatikusan kissé Jasper tenyerébe döntötte a fejét. – Majd a kiképzés után elmondom, hogy mire jutottunk Edwarddal – tette aztán hozzá, mire Emma egy aprót bólintott. Jasper hosszú másodpercekig komolyan nézte Emmát, mielőtt újra megszólalt volna.

– Hiába tudom, hogy a farkasok segítségével sima ügy lesz, mégis aggódom érted – mondta halkan Jasper, és Emma érezte, hogy a vallomástól a szíve kihagy egy ütemet.

– Én is aggódom érted, – felelte Emma ugyanolyan halkan. – hogy újra harcolnod kell, amikor...

– Emma, – Jasper mosolyogva közbevágott, és a másik kezét is óvatosan Emma arcára tette. Aztán közelebb húzódott Emmához, miközben arany tekintete komolyan ragyogott. – érted bármennyit harcolnék.

Ó – Emma csak ennyit tudott gondolni, és Jasper a következő pillanatban már meg is csókolta, az égetett cukor és a napsütötte whisky most talán biztonságosabb volt, mint bármikor, miközben a tűzijátékok özönében Emma a fiú vállába kapaszkodott.

– Azt hiszem, ez nem a legmegfelelőbb hely – mondta bosszúsan Jasper, amikor kissé eltávolodott Emmától. – vagy időpont – tette hozzá, mire Emma érezte, ahogy halványan elpirul.

– Gyere, nehogy a farkasok hamarabb érjenek oda, mint mi – Jasper szemében cinkosság villant, és Emma először azt hitte, hogy a fiú észrevette, hogy elpirult. Azonban következő pillanatban, még mielőtt Emma tiltakozhatott volna, Jasper a karjaiban kapta csak azért, hogy néhány másodperc múlva óvatosan letegye egy magas fákkal szegélyezett tisztás szélén, ahol a többiek (és Emma legnagyobb meglepetésére Bella is) már vártak rájuk.

– Már azt hittük, hogy nem is jöttök! – Emmett szélesen rájuk vigyorgott, amit meghallva Jasper kissé a fiúra morgott. – Jó, jó, csak megjegyeztem – Emmett védekezőn feltette a kezét, miközben még mindig szélesen mosolygott, Emma pedig Jasper kezét fogva a többiekhez sétált a tisztás szélére. Nem kellett sokat várniuk, pár perc múlva Emma már hallotta (sőt, előbb érezte, mint hallotta) a farkasok közeledését, akik a legnagyobb meglepetésére idő közben többen lettek és szinte a bőrén érezte, ahogy a légkör feszültebbé vált, amikor ezt a vámpírok is észrevették.