Emma és Jasper 2 [Jasper Hale fanfiction]

23.- Magic Hour

– Emma, minden rendben? – Jasper aggódó hangja a fürdőszoba ajtón túlról hallatszódott, Emma pedig nagyot sóhajtott, ahogy végignézett magán a tükörben. Hiába mondta Jasper azt, hogy a nyakán levő heg egy ember számára nem látható a nyakán, most, hogy kerülje a feltűnést, Emma a san palermo-i meleg időjárás miatt kénytelen volt a szokásos garbóját rövidujjúpólóra és rövidnadrágra cserélni, mégis furcsán védtelennek érezte magát.

– Igen – felelte Emma, majd újra végignézett a sötétvörös pólóból és rövid farmernadrágból álló szerelésén, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. – Mehetünk – Emma Jasperre mosolygott, aki egy hosszú pillanatig meredten nézte, mielőtt kissé megrázta volna a fejét.

– Öhm... Persze, menjünk – Jasper zavartan a hajába túrt és a mozdulattal leverte a fején levő napszemüveget, azonban még azelőtt elkapta, hogy leesett volna. – Szeretnél te vezetni? – Jasper Emma felé nyújtotta a bérelt, sötétített üvegű kocsi kulcsát.

– Még szép – Emma szélesen Jasperre mosolygott, aki a meleg idő ellenére hasonlóan öltözött, mint Forksban, hosszú, világoskék inget és sötétszínű nadrágot választott. Igaz, most, az esti órákban ez valamivel kevésbé számított feltűnőnek, mint napközben lett volna. – Kicsit izgulok – jegyezte meg Emma, miközben Jasper bezárta a ház ajtaját.

– Tudom – Jasper ragyogóan Emmára mosolygott, aki kicsit megforgatta a szemét: mióta Jasper érezte az érzelmeit, ezek a szóváltások minden naposak voltak közöttük, és Emmának még kellett egy kis idő, hogy megszokja, hogy nem kell mindig elmondania, hogy hogyan is érez éppen.

Néhány nappal azután jöttek el Forksból, hogy Emma végleg átváltozott és elköszönt Oriontól és Alectől. Az apja természetesen már tudott a terveikről, így a legkevésbé sem lepte meg az, amikor Emma és Jasper iszonyatos gyorsasággal összecsomagolta Emma szobáját, a dolgokat New York címkéjű dobozokba pakolták, egy kisebb bőröndbe pedig Emma rutinosan összekészítette a nyári utazásokhoz fontos dolgait. A sietség azonban csak félig volt annak köszönhető, hogy az elmúlt hetek eseményei után kettesben szerettek volna lenni, a másik ok a rohamtempóval megszervezett esküvő volt. Alice az esküvőre békejobbként nyújtva meghívta a Denalikat is, vagyis a Cullenek unokatestvéreit, akik a legkevésbé sem lett volna jó, ha meglátják Emmát. Úgyhogy egy nap csomagolás, és Jasperrel már egy San Palermoba tartó repülőn ültek, miközben szinte alig voltak képesek abbahagyni a mosolygást.

Csak egy téma volt, ami miatt Jasper elkomorult, Emma mégis fontosnak tartotta, hogy beszéljenek róla.

– Biztos, hogy nem bánod? – Emma épp egy kihívóan rövid, vékony pántos vörös ruhát dobott a New York feliratú dobozba.

– Nem – Jasper bíztatóan rámosolygott és a következő pillanatban már a két kezét Emma vállára tette, és mélyen a szemébe nézett, Emmát egy másodperc tizenötöd részére még mindig hipnotizálta Jasper aranyló tekintete. – Emma, ha úgy tudom garantálni a biztonságodat, hogy kettesben vagyunk – Jasper halkan felnevetett. – Ennél sokkal rosszabb alkura is hajlandó lennék.

Emma elmosolyodott: igen, most, hogy Jasper hangosan kimondta, valóban nem tűnt olyan rossznak a helyzet.

– Már megbeszéltük, hogy Esme és Carlisle júliusban eljönnek meglátogatni minket New Yorkban, emlékszel? – Jasper megérezhetett valamit Emma érzelmei között, mert most a kezeit Emma arcára tette. – És biztos vagyok benne, hogy Emmett és Rosalie is kíváncsi lesz majd a lakásodra. A többiek pedig... – bár Jasper lazán megvonta a vállát, a tekintete egy pillanatra mégis elkomorult, ahogy Edwardra és Alicere gondolt. – van egy öröklét, hogy kitaláljuk – Jasper bíztatóan Emmára mosolygott, aki szélesen visszamosolygott rá.