Fake it till you make it

48. fejezet - Toxic

Időbe telt, mire a laborosok végeztek a különböző minták összehasonlításával, de az eredmény magáért beszélt. Összevetve a kettős gyilkosság helyszínén talált DNS-t és az Antonio borotvájáról vett mintát, azt találták, hogy a gyilkosnak közeli rokoni viszonyban kellett állnia Antonióval. Talán testvérek (Warden egy alaposabb kutatómunka után kiderítette, hogy a férfinak van két öccse, azonban már egyikük sem él), de valószínűbb, hogy apa és fia. S mivel Mariónak sziklaszilárd alibije volt aznap estére, így a lehetőségek egyetlen emberre szűkültek le: Vittoriora. Az állítólag hozzá tartozó ruhák vérfoltjai is ezt támasztották alá. Azok ugyanis tökéletes egyezést mutattak az akroni mintákkal. Ezzel bebizonyosodott az, amit kezdettől fogva is sejtettek. Vittorio korántsem volt az a szende, ártatlan fiú, akinek az apja igyekezett beállítani őt, és az elrablása sem csak szerencsétlen véletlenek különös egybeesésének volt köszönhető. Warden biztosra vette, hogy Antonio mindent tud, a vén róka azonban makacsul letagadta, hogy bármi köze lenne a dologhoz. A nyomozó nagyon örült volna, ha legalább a fogdába bevihetné, és megszorongathatná egy kicsit, ám alapos indok nélkül ezt nem tehette meg. Bizonyítékok, bizonyítékok. Ezek voltak azok, amik mindig keresztbe húzták a számításait. Az obszcén fotókon egyedül Vittorio arca és teste volt jól kivehető, senki másé. A képek Antonio kocsijában voltak, ez igaz. De mi támasztja alá, hogy ő tette oda? És a ruhák? Az összes családtag váltig állította, hogy semmit sem tudnak róluk, s ilyen körülmények között ugyan ki cáfolhatná ezt meg?

És ott volt még a másik, nyugtalanító szál, a feltételezett szexuális zaklatás is. Parker gőzerővel dolgozott azon, hogy meggyőzze az ügyészséget az orvosi lelet tévedéséről, valamint a Vittorioról készült személyiségi profiljában azt is kielemezte, hogy a fiú viselkedésében bekövetkezett drasztikus változások mind valamiféle elszenvedett súlyos traumáról árulkodnak. Amennyire Warden hallotta, Fraser bíró is igyekezett mozgósítani magát. Állandóan kihallgatásokra hurcibálta nagyobbik lányát, hátha az használható részletekkel szolgál a barátjáról, de a lány egyelőre kitartott barátja ártatlansága mellett (habár a különböző kérdésekre legtöbbször igen zavaros válaszokat tudott csak adni). A vallomásait olvasgatva Wardenben még az is felmerült, hogy Vittorio korábban a kapcsolatuk ideje alatt bántalmazta vagy zsarolta őt valamivel, ami miatt még most sem mer beszélni. Ám amíg nem hajlandó megnyílni, addig a hatóságok nem tehettek semmit a húga kiszabadításáért.

Mindezek ellenére február első hetében végre sikerült kieszközölni az ügyészségnél az előzetes letartóztatási parancsot. A döntő bizonyíték a rongyon lévő ondófoltok voltak, amelyek szinte teljesen megegyeztek az Antonio borotvájáról szerzett DNS-mintával. Három járőr azonnal a Viuzzi-ház felé vette az irányt, hogy elfogják Antoniót, ő azonban épp nem tartózkodott otthon, üzleti ügyei máshová szólították. Maria a rendőrök jelenlétében telefonált neki, férje pedig hamarosan meg is érkezett. Nem tehetett másképp. Ha megpróbál elrejtőzni az igazságszolgáltatás elől, vagy külföldre szökik, kiadják ellene az állami körözést, és csak még inkább gyanúba keveri magát.

Odabent, a fogdában Wardenék rögtön vallatóra fogták. A férfi eleinte viszonylag együttműködőnek mutatkozott. Beleegyezett, hogy válaszol a kérdéseikre, a több órás kihallgatás végére azonban visszatért szokásos passzív-agresszív hangulata.

- Soha nem láttam azokat a képeket. - bizonygatta. – Fogalmam sincs, ki tette oda.

- Ez csak természetes. Nyilván a kis lábaikon másztak el odáig. – horkant fel Warden. Mike oldalba bökte. Nyugodj már le. – üzente a tekintetével.

- Ha maga se tudja, ki férhetett hozzá a kocsija kulcsaihoz, akkor hová forduljunk? A gépjárművön nem találhatóak arra utaló nyomok, hogy feltörték volna.