Kopognak az ajtón. Antonio fáradtan kiszól. Mióta Vittoriot elvitték, mintha már nem lenne erő a hangjában. Hanno lép be, a kezében egy boríték van, és a férfi arcából ítélve a hír egész biztosan nem lehet jó.
- Ki az? – kérdezi Antonio.
A testőr csak némán lerakja elé.
- A reggeli postával jött.
Antonio kinyitja, bár legbelül már sejti, mit fog benne találni, de az igazságot nem meri bevallani még önmaga előtt sem. Képek. A fiáról.
Vito halottsápadt arca éles kontúrt alkot a sötét hátérrel. Talán egy kocsi padlóján kuporoghat, nem lehet rendesen megállapítani. A száját leragasztották. Valaki a hajánál fogva rántja hátra a fejét, vonszolja közelebb a kamerához, míg már szinte eltörik a nyaka. Szeme olyan, mint a megriadt lovaké, Antonio látott belőlük épp eleget gyermekkorában, a családi gazdaság ellátásakor, ahhoz, hogy legyen viszonyítási alapja. Szemgolyója kifordult, csak a fehérje látszik, talán sír is, de könnyei már nem látszanak a homályos képen. A fotó hátulján lévő felirat viszont tökéletesen olvasható.
A fiadnak tényleg olyan szép a szeme, mint mondják.
A fejezet címéül szolgáló dal linkje:
VOCÊ ESTÁ LENDO
Fake it till you make it
Mistério / Suspense,,Valaki nyöszörgött a háttérben, talán egy kisgyerek, még a zavaros telefonvonalon keresztül is hallani lehetett, milyen szaggatottan veszi a levegőt, ahogyan azok szokták, akik egy nagyobb sírás után vannak. - Értékes kis játékszer, vero (~ igaz)...
