Fake it till you make it

51. fejezet - Sick thoughts

// Figyelmeztetés! Ez a fejezet részletesen leírt nemi erőszakot tartalmaz. Úgyhogy ha ez a téma érzékeny számodra vagy szimplán csak nem vagy abban a hangulatban, hogy most ilyeneket olvass, kérlek ezt hagyd ki. Ha legörgetsz, alul találsz majd egy rövid összefoglalót, amiből megtudhatod, mi történt. //

A szerencsés gyógyulás után Mario egyre gyakrabban panaszkodott arra, hogy túl sokat kell vezetnie, ha meg akarja látogatni az öccsét. Bezzeg mennyivel könnyebb dolga lenne akkor, ha Vittorio az ő egyik lakásában raboskodna. Baldini azonban mereven ellenezte az ötletet, mondván, hogy egy belvárosi ingatlanból még egy bolond is meg tudna lépni, és Alighierit sem lelkesítette a gondolat. Végül Mario addig duruzsolt a fülükbe, addig erősködött, míg a Don rábólintott a tervre, azzal a feltétellel, hogy a férfi az életével fizet azért, ha Vittorio kereket old. Így esett, hogy egy szép napon az épp Anát etető Vittorio váratlan látogatót kapott.

Mario nem teketóriázott sokat. Megcsókolta az öccsét és ráparancsolt, hogy szedje össze a cuccait. A fiú kérdés nélkül engedelmeskedett. Neki itt nem volt szava, vagy csendben teljesítette, amit kértek tőle, vagy ellenkezett, és akkor még jól el is verték azelőtt, hogy végre kellett volna hajtania a kapott utasítást.

A pakolással gyorsan elkészült. Szétterítette a pokrócát, majd akkurátusan belecsavarta a farmerjét, és azt a néhány, kezdetleges játékot, amit Anának fabrikált. Simone levele a megszokott helyén hevert, biztonságban, belülről hozzávarrva a ruhájához. A gyakori razziák miatt nem akarta a ládájába tenni, és mivel más rejtekhely nem állt rendelkezésére, kénytelen volt ehhez folyamodni.

Kimentek az autóhoz. Míg Mario elszívta az indulás előtti utolsó cigarettáját, Vittorio beültette Anát a kocsiba, majd keresni kezdte Trishát. A kutya Ramiro halála után is a környéken maradt, Vittorio gyakran látta őt, mikor őrei megengedték neki, hogy kiüljön a ház elé levegőzni. Szólongatására rövidesen elő is bukkant az állat, csapzottan, soványan, egykori hatalmas pocakja már régen a múlté volt. Most, hogy el kellett menniük innen, a fiú különösen aggódott érte. Eddig úgy-ahogy gondját viselte. Ennivalót és vizet rakott ki neki, még az egyik pokrócát is beáldozta, hogy Trisha el ne pusztuljon a hidegben. A fagyott földön még az ő kiváló szaglása sem találhatott volna táplálékot, megfelelő búvóhelyet pedig mégannyira sem. Ezután azonban még arra a csekély segítségre sem számíthatott, amit Vittoriotól kapott.

Arra gondolt, talán megkérhetné Mariót, hogy vigyék magukkal, de a férfi valószínűleg sosem egyezne bele. Nehéz szívvel búcsúzott el az állattól, még utoljára megsimítva a sűrű, zsemleszín bundát.

- Na, ha méltó köszöntésben részesítetted azt a rühes dögöt, leszel kedves beszállni a kocsiba. – förmedt rá Mario. Ennyit arról, hogy Trisha velük tart. Hát, egy próbát megért.

Az út eseménytelenül telt el. Mario ragaszkodott hozzá, hogy Vittorio felhúzza a kapucniját, félt ugyanis, hogy a mellettük elhaladók esetleg ráismernek a körözési plakátokon szereplő fiúra. Egy idő után Vittorio átmászott a hátsó ülésre Anával, hogy pihenjenek egy kicsit. A kislány is kezdett nyűgös lenni, és Vittorio sem volt a legéberebb. Célszerűbbnek tűnt most aludni néhány órát, amíg még megtehetik. Hisz ki tudja, hová viszik őket? Lehet, hogy ezután napokig is nélkülözniük kell majd az alvást.

Ana gyorsan álomba szenderült mellette, Vittorio azonban jó darabig csak feküdt az ülésen, és a kocsi mennyezetét figyelte. Fáradt volt, de nem vészesen. Ami azt illette, csakis azért akart aludni, hogy egy időre elmenekülhessen a kegyetlen valóság elől. Elfojtott egy ásítást. Nem akart elszenderülni, főleg nem itt és most. Mióta elrabolták, annyit aludt, mint egy medve. Megesett, hogy napokat is lehúzott anélkül, hogy egyáltalán felébredt volna. Megtehette, nem nagyon volt más dolga. Ha nagy ritkán erőt is vett magán, hogy felkeljen, és produktívan töltsön el néhány órát, rövidesen vissza is dőlt a matracára. Francba a cselekvéssel. A helyzeten az sem segített, hogy ismét kezdett visszaszokni a drogokra. Rabtartói gyakran elkábították, legtöbbször olyankor, amikor erőszakoskodni akartak vele, és kimerült szervezetének hamar hiányozni kezdett az a néhány óra mámor, amikor nem emlékezett semmire, és lefeküdhetett anélkül, hogy rémálmok gyötörték volna. Xanax, Frontin, Haloperidol, Prozac. A lecsökkent testsúlya miatt egyetlen tabletta is elég volt ahhoz, hogy huzamosabb időre kiüsse. Fenoperidin és prokain. Mindkettő illegálisnak számított, de viszonylag könnyen hozzájuk lehetett jutni. Az előbbi egy igen erős intravénás nyugtató, fájdalomcsillapító, Vittorio magánál tarthatott belőle egy keveset arra az esetre, ha szüksége volt rá. A másik egy szexuális serkentőszer. Ez utóbbit általában Mario adta be neki, abban a reményben, hogy sikerül összehangolnia vele az izgalmi állapotukat. Szerette, ha az ő kezében van az irányítás, és mindig feldühítette, amikor Vittorio teste nem volt hajlandó megadni magát neki. A szerek segítségével viszont abba a hamis illúzióba ringathatta magát, hogy legbelül az öccse is vágyik arra, amit tesz vele. Hisz ki tudna nemet mondani egy olyan ellenállhatatlan lénynek, mint ő? Szentül hitte, hogy kis ügyeskedéssel még Vittorio szerelmét is meg tudná szerezni. Csak hát a fiú olyan selejtes, hogy egyszerűen nem éri meg az erőfeszítést.