Fake it till you make it

41. fejezet - Whispers in the dark

December huszonhatodikán egyesek megmaradt süteménnyel, míg mások karácsonyi pluszkilókkal, Parker pedig egy ijesztően ronda Mikulásos bögrével tért vissza az irodába, amelyen a gyerekek védőszentje inkább hasonlított valami vén pedofilra, mint arra a kedves ajándékosztóra, akire mindnyájan emlékszünk. Warden magában őszinte tisztelettel adózott annak, aki képes volt elkészíteni egy ilyen förtelmes példányt.

- Mi a baj? Szerintem aranyos. – rótta meg Parker. – Rosie-tól kaptam.

- Igazán semmi. Ez a bögre a kézművesipar csúcsterméke.

Szórakoztató eszmecseréjüket hangos telefoncsörgés szakította félbe. A Viuzzi-ügy miatt létrehozott lakossági bejelentővonal volt az. Mióta az újságok lehozták az eltűnés részleteit, nem meglepő módon rengeteg hívás érkezett: mindenki látott vagy látni vélt valamit, ami hite szerint előrelendíthette a nyomozás menetét. Az információk nagy része persze hasznavehetetlen volt, ám Warden nem bánta. Más ügynökökkel ellentétben szerette az emberek segítségét kérni, mert ha mindenki nyitott szemmel jár, előbb-utóbb fény derülhet valami jelentős nyomra is.

Parker nyúlt először a telefonért. Pár másodperc után aztán a szokásos nyugodtsága izgatottsággá változott.

- Ó? Tényleg? És esetleg megvan a száma? Ha lediktálnád, azt nagyon megköszönném. Persze. – eltartotta a fülétől a kagylót. – Warden, adnál egy tollat meg egy lapot?

- Tessék. – csúsztatta oda a kért tárgyakat a nyomozó. Parker elvette, majd lázasan írni kezdett.

- Értem, és még egyszer köszönöm. – a pszichiáter szemmel látható elégedettséggel tette le a kagylót. – Ezt figyeld Warden. Az egyik kollégámnak sikerült találnia egy gyermekpszichiátert, aki korábban foglalkozott Vittorioval, és a nő elég érdekes dolgokat említett neki. Mindjárt felhívom, megpróbálok időpontot egyeztetni vele.

Néhány perc lázas telefonálgatás után Parker sikerrel is járt.

- Szabadságon van, de azt mondta, keressük meg őt a lakásán. Jössz?

- Naná. Én vagyok a te Holmesod.

- És ki a mi Moriartynk?

- Mike. Ez egyértelmű.

- Nincs valami dolgotok? – érdeklődött a megnevezett. – Lehetőleg odakint.

- De van, ne aggódj. Lent találkozunk, Parker.

Mrs. Addams kedélyes, középkorú nő volt, deresedő kontyát egy kockás szalaggal fogta össze a feje tetején. Miután kizavarta a férjét és három macskáját a nappaliból, hellyel kínálta a nyomozókat, és neki is kezdett, hogy feltárja Vittorio történetét.

- Kikészítettem a vele kapcsolatos anyagokat. Ha akarják, magukkal vihetik lemásolni, csak azt kérem, hogy ha végeztek, majd juttassák vissza hozzám.

- Persze. – Parker átvette a dossziét, és az aktatáskájába süllyesztette. – Mindazonáltal kíváncsiak vagyunk az Ön véleményére is. Mit gondol a fiúról?

- Csak néhányszor láttam. Mindig az édesanyja hozta el, legtöbbször akkor, ha a férje épp távol volt. Legutóbb egy éve találkoztunk. Mindig is az volt a benyomásom róla, hogy valaki visszatartja őt, nem engedi, hogy megszólaljon. Minden alkalommal csak rövid, egyszavas válaszokat adott. Az édesanyjának kellett őt kisegítenie.

- És mi miatt került be a praxisába?

- Az anya arra gyanakodott, hogy a férje talán molesztálja a fiát. De erről, illetve a bizonyítékokról részletesebben is írtam a szakvéleményemben. Dióhéjban annyi, hogy Vittorio viselkedése hatéves kora körül gyökeresen megváltozott. Szótlan lett, nem tudott örülni semminek, kerülte az emberek társaságát és szobatisztasági gondjai voltak. Köztudott, hogy ezek a tünetek mind utalhatnak valamiféle elszenvedett bántalmazásra. Maria a nagymosások alkalmával gyakran ondót és vért talált a fiú fehérneműjében, de ezeket a nyomokat Vittorio rendszerint még aznap megsemmisítette. A foltos ruhákat titokban visszalopta és kimosta, a véres ruhadarabokat eltette valahová, ahol az anyja nem találta meg. Maria többször is próbálta elcipelni gyerekorvoshoz, de a fia nem engedte, azzal védekezett, hogy nem akarja, hogy fájjon neki a vizsgálat. Beszélgettünk vele, elmagyaráztuk, mi fog történni, ám mindig azzal hárított, hogy neki megmondták, hogy fájni fog és nem hisz nekünk. Aztán az apja egyszer elvitte az egyik ismerőséhez, aki talált szexuális kényszerítésre utaló sérüléseket. De mivel a sebeken kívül mást nem volt, így Antonio ejtette az ügyet, Mariának azt az indokot adva, hogy nem akarja felesleges meghurcoltatásnak kitenni a fiukat.