Fake it till you make it

54. fejezet - Nightfall

Mario boltba ment, Ana a fiú szobájában aludt, Vittoriot pedig a bátyja kivételesen odafent hagyta, hozzáláncolva a kezeit a nappali egyik nehéz karosszékének karfájához. A vádlijai köré több réteg ragasztószalagot tekert, azzal a felszólalással, hogy ha csak megmozdul, ellátja a baját. Ennek ellenére Vittorio jellemtelenül jól érezte magát. Miután rájött, hogy egyelőre képtelen kiszabadulni, hátradőlt a székben, és a plafonra meredve vizsgálgatni kezdte a festéken végigfutó hajszálrepedéseket. Hamarosan azonban egy váratlan, kedves látogató szakította ki szórakozott elmélkedéséből.

Ramiro visszatért – erősebben, mint valaha. Ezúttal nem egy kósza, átlátszó füstfelhő volt csupán, Vittorio minden vonását tisztán ki tudta venni, a kintről beszűrődő napfény pedig aranyszín ragyogást kölcsönzött a fiatalember sápadt kísértetbőrének. Vittorio őszintén örült ennek. A többi árny mind csak rendkívül halovány alakot tudott felölteni, és az évek múltával ezek a sziluettek is inkább fakultak, mintsem, hogy erősödtek volna. Ramiro viszont regenerálódott. Ha sokáig nem találkoztak, Vittorio tudta, hogy pihen még, gyűjti az energiát. Talán felkeresi Simone-t is. Rohadt nagy hely lehet a túlvilág, ráadásul mindenki más-más alakban élvezi a vendégszeretetét.

Vegyük például Ramirót. Ő úgy fest, mint egy hús-vér, élő ember. Nincs meg az a nagy vállsebe, amit a kocsiban szerzett, mikor Marióék tüzet nyitottak rájuk, és az álla sincs megzúzódva. Flavio viszont, akinek a halálát Vittorio nem is látta a saját szemével, csak hallomásból értesült róla, mégis mindig lyukakkal a fején, sebesülten járul eléje. Simone meg... ő nem szokta meglátogatni, pedig Vittorio szívesen beszélgetett volna vele is. Helyette viszont mostanában fel-felbukkant egy tízévesforma, fekete hajú fiú is, aki szerfölött hasonlított Vittorio apjára. A bérgyilkos elejtett megjegyzésekből tudta, hogy Antoniónak volt egy ikertestvére, akit még gyermekkorukban meggyilkoltak egy ellenséges család tagjai. Valószínűleg ő lehet az, bár, hogy miért pont itt és miért pont most kezdte el kísérteni őt, arról Vittorionak fogalma sem volt. Biztosan a bezártság teszi. Meg kellene kérnie Mariót, hogy egyik éjszaka, sötétedés után menjenek el sétálni a közeli kiserdőbe, már nagyon unalmas idebent.

- Régebben utáltam szellőztetni, de mostanában alig várom, hogy kinyissuk az ablakot. Baromi jó érzés, amikor a friss, jéghideg oxigén végigégeti az ereidet. – mesélte Ramirónak. – Főleg, mert már a lábam is sokkal jobb, ha veszek be fájdalomcsillapítót, szinte olyan, mintha sosem tört volna el.

Vágyakozva figyelte az üvegen túli szürke világot. Szakadt az eső. A fák ugyan még kopaszok voltak, de a szomszédos üres telken már felütötték a fejüket a hóvirágok. Február közepe volt, a kemény, téli fagyokat szép lassan elkezdte felváltani a tavasz üde, virágillatú forgataga. Miközben a pincében kuporgott, minden nap borzalmas vánszorgásnak tűnt. Így, visszatekintve azonban hihetetlen volt, hogy már ennyi idő eltelt. Fél év, és valószínűleg messze még a vége. Mégis, ezt az időt be tudná hozni – tanulmányilag biztosan, Vittorio pedig pillanatnyilag csak ezzel akart törődni. A lelki mizériákkal elég lesz akkor szenvednie, ha élve kijut innen. Persze a fiatalember nem tudott az ellene folyó vizsgálatokról, és naivan hitt benne, hogy ha egyszer kiszabadul, minden ott folytatódhat, ahol abbahagyta.

Egyszer csak váratlan mozgásra lett figyelmes odakint. Egy fiatal esőkabátos kisgyerek bukkant fel a telkeket elválasztó drótkerítés mellett. Felemelte a fémháló alját, majd ügyesen átmászott alatta, s már ott is állt a Mario háza melletti üres területen, kezében a labdájával. Lelkesen lehajította a földre, de a felverődő sár láttán inkább újra felvette, és tanácstalanul nézett körül, újabb szórakozást keresve. Ekkor vette észre az ablakban ülő Vittoriot. Közelebb ment – bizonyára furcsának találta a szomorú, fekete hajú alakot, aki ahelyett, hogy kijönne ugrálni az esőbe, inkább bent gubbaszt a házban. A kerítésnél aztán megállt, majd próba-szerencse alapon odaintegetett neki.