- Válthatnánk néhány szót, Mr. Viuzzi?
Antonio kérdőn felvonta a szemöldökét, ám vonásaiból semmi mást nem lehetett kiolvasni.
- Természetesen.
Nem sokkal később a három férfi már abban a dolgozószobában ült, ahol Antonio nem is olyan rég a két járőrt fogadta. Rejtélyes, tiszteletet parancsoló helyiség volt, mint egy sárkány barlangja, vagy egy oroszlán kitátott szája. Warden sejtette, miért ezt a szobát választotta Antonio. Ahogy a férfi előttük ült az egyik kényelmes bőrfotelben, elszántnak és rendíthetetlennek tűnt, sőt, mi több, hatalmat sugárzott magából, acélos tekintetét kíváncsian a nyomozókra függesztette. Nem törtök meg. – üzente ez a tekintet. Wardent azonban egy másodpercre sem bizonytalanította el, rögtön a lényegre tért.
- Hol van Vittorio?
- Már mondtam, hogy elutazott a barátaihoz.
- Mr. Viuzzi, mind tudjuk, hogy ez kitaláció. – ingatta a fejét Warden. - A fiát látták távozni egy gyilkosság helyszínéről két másik férfi társaságában.
- Hacsak nem a hasonmása volt, akkor azt kétlem.
- Azt hiszi, átejt minket ezzel a trükkel? Többen is megerősítették, hogy egy fiatal, fekete hajú, zöld szemű fiút láttak, akit két ballonkabátos férfi kísért. Fantomkép is született, ami – mily meglepő – tökéletesen ráillik a fiára.
- Nem lehetett Vittorio.
- Miért ilyen biztos benne? – szólt közbe Parker. – A múlt alkalommal a rendőröknek nem tudta megmondani, pontosan kikhez ment a fia.
Antonio minden érzelem nélkül elmosolyodott.
- Látom készültek. Ügyes. Nem, nem tudom, kikhez ment Vittorio. Ám ez még nem jelenti azt, hogy köze lenne bármiféle gyilkossághoz.
- De nem is zárja ki.
- Miért, van DNS-ük? Vagy valami, ami pontosabb, mint néhány álmos öregasszony vallomása?
- Ami azt illeti, igen. És amíg nem tudjuk összehasonlítani a fia mintáival, addig ő és az a másik két fickó az elsőszámú gyanúsítottak.
- Maguknak nincs gyerekük, igaz? – jegyezte meg gúnyosan Antonio. - Különben eszükbe sem jutna, hogy egy apa képes lenne elárulni a fiát.
- Van egy fél évesem. – tette fel a kezét Parker.
- Nekem pedig két lányom, Mr. Viuzzi. Pontosan tudom, hogy érez. – válaszolta nyugodtan a férfi. – De be kell látnia: ha falaz neki, csak maguknak árt vele. Nem is tudja, milyen könnyű házkutatási parancsot szerezni a bírótól, ha egy kettős gyilkosság elkövetőjének azonosításáról van szó.
Nem is tudja, milyen könnyű tárgyalni azzal a korrupt bíróval, akinek a lányával a fiam jár. – Antonio elnézően megcsóválta a fejét. Ezeknek itt fogalmuk sincs, mibe ütik bele az orrukat. Nem tudják, milyen játszmák zajlanak a háttérben. Ha tudnák, valószínűleg nem is feltételeznék, hogy pár bírósági határozattal mindent elintézhetnek.
- Ön mosolyog, Uram, pedig igazat beszélek. Amennyiben Vittorio valóban ártatlan, nincs félnivalója. De ha tovább bujkál, nos... azt hiszem, nem kell elmagyaráznom, mire utal a viselkedésével.
Antonio úgy nézett a nyomozóra, mintha egy roppant ostoba kisgyereknek kéne elmagyaráznia ugyanazt a példát századszorra is.
- Még azt sem tudják biztosan, hogy ő volt-e ott a helyszínen. Rengeteg hozzá hasonló fiú él ebben az államban. Gondolom, havonta kapnak vagy száz bejelentést.

YOU ARE READING
Fake it till you make it
Mystery / Thriller,,Valaki nyöszörgött a háttérben, talán egy kisgyerek, még a zavaros telefonvonalon keresztül is hallani lehetett, milyen szaggatottan veszi a levegőt, ahogyan azok szokták, akik egy nagyobb sírás után vannak. - Értékes kis játékszer, vero (~ igaz)...