Fake it till you make it

1. fejezet - Don't you know you better of dead?

Gépe landolása után Vittorio átvette a csomagjait. A futószalag fémszürke kígyóként tekergett a turisták, üzletemberek, és a súlyos poggyászokat mozgató rakodómunkások között. Ventilátor kavarta a levegőt fáradt köhögéssel, akár egy öregember, bánatos zúgása egészen beleveszett az érkező utasok zsivajába.

Két jókora utazóláda után a kopottas, fekete kézitáska is előbukkant a szállítószalag sötétjéből. Vittorio mindössze egy könnyed mozdulattal kikapta a sorból. A táska igazán nem volt nehéz, csupán néhány ruhadarab, hamis papírok, könyv, karambit, balisong és egy, a lebukás elkerülése végett jelenleg darabokban lévő lengyel gyártmányú Vis35ös pisztoly, rövid kiruccanásának elengedhetetlen kellékei.

Maga mögött hagyva a repteret, rögtön megrohanták a város hangjai: autók dudáltak, járókelők, sofőrök kiabáltak udvarias és kevésbé udvarias stílusban. Egy pillanatra elbizonytalanodott az utcákon hömpölygő temérdek ember láttán, de aztán a kabátja zsebébe süllyesztette a kezét, és előhúzta a kezdetleges térképet, amit még a repülőúton másolt át egy papírra. Vállára vetette a kézitáskáját. Padre azt mondta könnyű meló lesz. Megkeresi a pasast, követi őt az egyik bárba, ahol aztán majd elcsalja valami kevésbé feltűnő helyre, és szépen végez vele. Ha tudná, hány ilyet csinált már! Az általános tévhittel ellentétben, miszerint ez olyan izgalmas munka, a feladatot szinte mindig egy adott embertípusra lehet visszavezetni. Az áldozatok kivétel nélkül bárokba járnak, csalják a feleségüket, és mindannyian biztosak benne, hogy a fene nagy hatalmuk megvédi őket a haláltól. Hát, ő csak egyet mondhat. Tévedni emberi dolog.

Travers ráadásul nem sejt semmit. Azt hiszi, a múlt alkalommal sikerült előnyös megállapodást kötnie a Viuzzikkal. Meg sem fordulna a fejében se neki, se a főnökeinek, hogy a család a következő héten egy bérgyilkost küld rá. Baldini conscigliorijának figyelme így ismét visszafordulhatott romokban heverő házasságához, ami a híresztelések szerint épp a napokban ért véget, feleségénél ugyanis minden fenyegetés ellenére végleg betelt a pohár, és bizonytalan időre visszaköltözött az anyjához. Travers kedve valószínűleg ennek megfelelő lesz, munka után ismét visszatér majd azokba a zajos éjszakai bárokba - amik egyszer már a vesztét okozták - hogy nyalogassa jogtalannak vélt sebeit. És ő ott fog rajtaütni.

Tekintetével gyorsan megkereste a papírra firkantott rendszámot, aztán átvágott a forgalmas útkereszteződésen, szaporán kerülgetve a zebrán sétálgató kisgyerekes anyukákat és nagyszülőket. Június lévén Philadelphiában is kellemes, nyári napsütés csábította kimozdulásra az embereket, a beton valósággal izzott a benne rekedt hőtől, ahogy az aranyló sugarak már kora reggel óta fürdették őt éltető fényükkel. Vittorionak ennek megfelelően hamar melege lett fekete szövetkabátjában, így átérve a biztonságos járdára, meg is szabadult tőle, keresztülvetve a vállán a feleslegessé vált ruhadarabot. Hiába, egy utazás közben lehetetlen alkalmazkodni az időjáráshoz. Amikor előző este elindult, még egy vastagabb pulóvert sem érzett volna túlzásnak, most meg a hőguta veszélye fenyegeti, pedig mindjárt öt óra. A jellegtelen fekete autó már a sarkon várta, a kormány mögött magas, szőke sofőr ült. Az egyoldalú napsugárzástól barnára sült jobb karja, amit hanyagul kilógatott az ablakon, elárulta, hogy sok időt tölt vezetéssel.

- Buon pomeriggio! (~ Szép délutánt!) – köszöntötte Vittorio, miközben becsusszant a hátsó ülésre.

- Sí, sí, anche tu. (~ Neked is.) – a férfi jellegzetes észak-olasz tájszólásban beszélt, ami nem véletlen, hisz szülei még Lombardia tartományból vándoroltak ki a lehetőségek hazájába, sok évvel ezelőtt. Stefanonak hívták, Vittorio már jól ismerte, a kamionsofőr – ha épp arra járt – mindig ellátogatott apja clevelandi házába. Sokat köszönhetett Antonio Viuzzinak, többek között az áruszállítással foglalkozó cége biztonságát, amelyről köztudott volt, hogy a bútorokon és konzerveken kívül olykor-olykor néhány engedély nélkül sokszorosított filmkazettát, no meg persze heroint is szállít. Viszonzásképp önként vállalta, hogy segít eljuttatni Vittoriot a megbízás helyszínére.