It is What it Is - LT ff

1. || 12. fejezet

2013. November 29.
Az iskolai szekrényemben kutattam a következő órai könyveimet. Kicsit elkéstem a suliból, mert később keltem fel. Mikor megtaláltam, és egy csapással bezártam a szekrényt. Ott állt mellettem egy személy, és csak az kérdés jutott eszembe, hogy vajon egész végig itt állt?

- Jane! A frászt hoztad rám! - sóhajtottam.

- Bocsi? - nevetett. - Figyelj, november vége van, és ilyenkor szoktuk elkezdeni kidíszíteni az iskolánkat ilyen karácsonyi dolgokkal, meg tudod lesz a bál is, és elférne a segítség, hisz nem vagyunk elegen. Na, tehát, tudnál segíteni? - kérdeztem mosolyogva a szőkeség. - Kettő órát leigazolnak, szóval azon nem múlik! - mondta.

- Persze, hogyne! Úgysincs kedvem első órában kémiázni. - mondtam, majd visszatettem a cuccaim, és Janet követtem.

- Ide fog majd jövő héten jönni a fa, szóval ide nem teszünk egyelőre semmit. Az oszlopokra megvannak még a tavalyi díszek. Oda pedig szavazóládákat teszünk, ott kellesz szavazni a bálkirályra, illetve bálkirálynőre. Tényleg, van már partnered? - tette fel a kérdést.

- Igazából most tudtam meg, hogy lesz ilyen bál. - nevettem kínosan. - Az előző sulimban nem volt ilyen.

- Ó az kár. Igazából ugyan olyan, mint egy sima bál. December 22-én lesz itt a suli tornatermében. Semmi extra.

- Értem.

- Na, és kivel szeretnél elmenni? - dobott fel egy huncut mosolyt. - Látom azzal a kerekes székes gyerekkel vagy sokat. Tetszik neked? - tért a lényegre.

- Kedves srác. Próbálok neki segíteni. Eleinte nem engedte, de most már szerintem sínen van.

- Tetszik? - tette fel a kérdést megint.

- Hát, nem is tudom. - mosolyodtam el. Magam se tudom, hogy igazából mit érzek, vagy hogy érzek-e egyáltalán valamit. - Helyes, aranyos. Talán egy kicsit. - pirultam el.

- Ó, de cuki. - mondta. majd magához húzott. - Sok sikert!

- Visszatérve a bálra, nem hiszem, hogy megyek. - kezdtem el rendezgetni a díszeket a dobozba.

- Miért? Alice, ne csináld már!

- Nem az én stílusom az ilyen bálok. De még majd meglátom. - néztem rá, majd fogtam egy hosszú égősort, s elkezdtem szétszedni. - Ezt hova szoktátok feltenni? - kérdeztem.

- Azt az oszlop köré szokás tekerni. - mutatott rá az ujjával. Odamentem az égőkkel, egy köteg zsinórral, és ollóval, majd megpróbáltam felrakni egyedül. Mivel sajnos nem a magasságomról vagyok híres, ezért nem nagyon sikerült.

- Engedd meg, hogy segítsek! - szólalt meg egy hang mögöttem.

- Jaj, köszönöm!

- Mi már találkoztunk, ugye? - kérdezte mosolyogva. Ránéztem, és végig tanulmányoztam az arcát.

- Matthew, igaz?

- Igen. - nevetett, majd megkezdte felül tekerni az égősort, majd mikor olyan magasságban volt, ahol én is elértem, átadta. - Hogy-hogy segítesz díszíteni? Téged is tanár kényszerített? Akik itt vannak azok kilencven százaléka kényszerített ember. Senki sem szeretni ezt csinálni. - közölte.

- Igazából Jane volt az. - mosolyogtam.

- Persze. Bele rángatja az új diákokat. Nem volt szép tőle. - rázta a fejét.

- Annyira nem vészes. - közöltem, majd egy utolsó simítást végeztem az égősor kikötésén, majd bedugtam a konnektorba. Nem ment. - Ez most komoly? - kérdeztem meg, inkább az égőtől, mint Matthewtól.