It is What it Is - LT ff

1. || 21. fejezet

ALICE
/2013. december 9./
Az ágyamból kikelve rögtön a szekrénybe kezdtem el kutatni egy felvehető ruhát. Megakadt a szemem a gondosan összehajtott focimezemen, majd elgondolkodtam; De rég rúgtam labdába!

Már egy jó ideje nem.

Ezen ideje változtatni.

Felvettem a mez felsőjét, rá egy pulcsit, alulra pedig egy melegítőt. Megkérdezem Louist, hogy lenne-e kedve velem jönni.

Letotyogtam a lépcsőn, majd láttam, hogy a bátyám is itthon van. Két puszival köszöntöttem.

- Kértek valamit enni? Csináljak nektek rántottát? - kérdezte Benny tőlem, és a mellettem álló Louistól.

- Én kérek! Éhezem!

- Én is. - bólintott Louis, majd elindult az étkezőbe. Leültem mellé, majd végül megkérdeztem.

- Van kedved eljönni velem focizni? - kérdeztem tőle, de nem válaszolt. Csak bámult maga elé, mélyen gondolkodott valamin. - Hahó, Louis! - lóbáltam előtte a kezem. - Élsz még? - nevettem.

- Ja persze. Foci? Király, menjünk! - hadarta, majd megrázta a fejét. Biztos csak álmos. - Csak kellene egy másik nadrág. - utalt arra, hogy a tegnapi farmer van rajta. - Menjünk el hozzánk érte!

- Ne pazaroljuk az időt! Keressünk egyet Bennyéi között, biztos jó lesz rád. - játszottam az izgatott ötévest.

- Fura, hogy a bátyád holmijait hordom. - kuncogott egy kicsit. - Hát legyen, majd visszahozom kimosva. - közölte, majd örömömben tapsikoltam. A következő pillanatban Benny lépett be 2 tányér rántottával.

- Tessék, jó étvágyat! Nekem viszont mennem kell, van pár dolgom a városba! Délután jövök! - mondta, majd ott is hagyott minket.

Szokatlan csend állt be köztünk, se én, se Louis meg sem nyikkant. Zavart ez a kínos csend, majd miután elfogyasztottuk, megtörtem ezt.

- Akkor hozok valami ruhát. - mondtam, majd felszaladtam értük. Kiválasztottam egy szürke melegítőt, és egy tornacipőt, majd levittem neki. Kezébe adtam, halkan megköszönte. Láttam van valami gondja.

- Louis? Van valami baj?

- Semmi, csak fáradt vagyok. - legyintett. - Akkor indulunk?

- Persze. Melyik pályára megyünk? A város szélén van egy tök jó beton pálya, szerintem...

- Mit szólsz ahhoz, ahol az edéseink voltak? - mosolygott. - Szerintem most szabad a terep.

- Tökéletes lesz!

- Ezt már szeretem! - mondta, fogtam a bőrlabdámat, majd megfogta a kezem és kifelé húzott az ajtón.

Húsz perc kellemes séta után meg is érkeztünk. A portás egy kis baráti beszélgetés után szó nélkül beengedett minket. Louis az öltözőt kereste, ahol lecserélte ruháit, míg én a pálya szélére lepakoltam a cuccaim, s csodáltam a hatalmas füves területet. Mennyi edzésem volt itt, de egyedül még sosem voltam itt. Pláne ennyi, eseménydús idő után.

Vettem egy mély levegőt, majd elkezdtem egy kicsit bemelegíteni. Láb-karkörzés, majd előrehajlás, mikor végeztem, hátrafordultam, ahol ott állt Louis.

- Mióta is vagy itt? - nevettem.

- Egy ideje. - vallotta be. - Olyan cukin melegítesz be. - jött közelebb, majd derekamra tette kezeit.

- Ó, igen? Nem csak a seggem jön be? - szögeztem neki a kérdést, mitől rendesen meglepődött. - Vedd el tőlem a labdát, te kis huncut! - futottam előre, majd miután feleszmélt, utánam kocogott. Nem tudott gyorsan futni, ezért én se vittem túlzásba. Épphogy csak egy kicsivel voltam előrébb.