It is What it Is - LT ff

1. || 14. fejezet

LOUIS
/2013. November 29/
Hihetetlenül jól jött, hogy ma este van a bál, hisz jó alkalom, hogy visszaszerezzem Angelat. Igazából nem tudom, hogy érzek-e iránta még valamit, vagy csak megszokásból mennék vissza hozzá, és amúgy is, ő félrelépett. De ma este, ezt ki fogom deríteni.

Kint ültem a folyosón, és azon gondolkodtam, hogyan kéne vele beszélnem. És akkor eszembe jutott. Itt van velem egy gyönyörű lány, Ali személyében, hátha felfigyel rám és esetleg féltékeny lesz.

Miközben ő az ölemben ült, láttam, hogy Angela éppen kifele tart. Leküldtem magamról Alicet, majd a lány után gurítottam magam. Természetesen éppen készült menni.

- Angela! - szóltam neki.

- Mondd, Louis. - mondta halkan.

- Nahát. Csodaszép vagy. - próbáltam bókolni neki.

- Mit akarsz? - tette fel a kérdést.

Sóhajtottam egyet.

- Téged, Angela. - mondtam ki végül.

- És a másik lány, akivel jöttél? Nem vele vagy?

- Esküszöm Angela, ő nem jelent nekem semmit! - mondtam kissé remegő hangon, mert amit mondtam, az nem volt igaz.

- Nagyon kedves lánynak tűnik. Látszik, hogy ő oda van érted, nem érdemli meg, hogy csalódjon. - mondta kedvesen.

- Ali kedves? Egy idegesítő, levakarhatatlan, önző lány, semmit nem érzek iránta, esküszöm! Csak azért jöttem vele, hogy féltékennyé tegyelek, de higgy nekem, én téged akarlak, kérlek! - esedeztem, és nem tudtam elhinni, hogy valóban ezt mondtam. Egy szavam nem volt igaz ebből, Alit nagyon kedvelem, hisz ő tett olyanná, amilyen most vagyok, és hálás vagyok neki.

- Nem. Louis, köztünk már nincs semmi. Egy ideje nem szeretlek, neked is el kéne felejtened engem. Amúgy is, most van egy alakuló kapcsolatom.

- Azzal a tetűvel, akivel megcsaltál?

- Nem tetű. - sziszegtett.

- Ő az?

- Igen. Amúgy is, a történt ez a baleseted. Nekem ez így nem menne. - mondta. Ezt nem hiszem el. Most lenéz, mert nem tudok járni. Azt hiszi olyan lettem mint egy kisbaba.

- Azért mert ebben vagyok, és igen, kicsit több segítségre van szükségem, ugyan az az ember vagyok!

- Sajnálom Louis. - mondta ki végül. Akkor ennyi. Angela nem akar. Lehet jobb is.

- Legalább kaphatok egy utolsó csókot? Nem szeretnék haragban elválni. - mondtam lehajtott fejjel.

Ő lehajolt hozzám, és ajkait az enyémre nyomta. Csak ennyi kellett, hogy rájöjjek, nem érzek már semmit. Nem éreztem azt, miközben csókolt, amit régen. És nem tudtam másra gondolni, hogy Alice csókja mennyivel jobb volt. Mi van velem? Megbolondultam.

- Köszönöm. - mondtam végül, miután elváltunk egymástól.

- Nos, akkor, viszlát, Louis! - mondta, majd elment. Megfordultam, és néztem távolodó alakját. Ez a fejezet is lezárult az életemben.
Visszamentem a többiekhez, de még előtte Niall állított meg.

- Egy köcsög vagy, ugye tudod? - mondta nekem karba tett kézzel.

- Miért mondod ezt?

- Komolyan képes lettél volna Angelával összejönni megint, és összetörni más lány szívét?

- Miről beszélsz? - tettem fel a kérdést félve.

- Alice hallotta az egészet, miközben az öcséddel foglalkozott.