It is What it Is - LT ff

1. || 31. fejezet

ALICE
/2013. december 20./
- Kérem, csatolják be az öveiket! – járkált fel-le két stewardess az utasok között.
Öt órán át vártunk a zsúfolt reptéren, hogy most elindulhassunk Dublinba. Én közben kétszer elaludtam, de inkább csak szundikálás volt. Hatalmas volt a zaj az egész épületben.

Hajnali fél öt van, és már csak a felszállásra várunk.

Bennyvel hallgattunk a lányokra, és becsatoltuk magunkat. Kinézve az ablakon láttam, hogy hogy a hóvihar jelentősen enyhült, és most már biztonságosabb lesz az utazás.
Bennyvel már a hócipőnk is televolt ezzel az egésszel – haha, szóvicc.

Ezek után nagyon remélem, hogy jól fogjuk magunkat érezni, és volt értelme elindulnunk.
A gép hirtelen elkezdett mozogni, ami tudtam mit jelent. Még mindig az ablakon át néztem ki, ahol láttam a repülő világító szárnyát, mivel nem messze ültünk tőle. Csak folyamatosan néztem, ahogy egyre gyorsabban száguldunk, és elhagyjuk a felszínt. Gyomrom egyből borsó méretűre zsugorodott, de  különösebben nem okozott rosszullétet.

Amint oldalra fordultam, láttam, hogy Benny egy magazint nézeget, majd hatalmas vigyorra húzza a száját.

- Mi jót olvasol? – kérdeztem tőle.

- Látod ezt a lányt? – mutatta, mire bólintottam egyet. – Még úszáson ismertem meg, és voltunk már egy pár randin. Csodálatos lány.

- Hű, ez szuper! Modell?

- Igen, eszméletlen csinos! – húzta fel a szemöldökét.

- Szeretnél tőle többet?

- Igen. Rég nem volt egy ilyen lány az életemben, aki ennyire felkeltette volna az érdeklődésem.

- Nos, ha hazamegyünk, beszéld meg vele, hátha ő is érez valamit! – tanácsoltam. Öröm volt nézni, ahogy Benny elpirul a beszélgetés folyamán. Boldog.

- Az lesz! – mondta, majd lapozott egyet a magazinban.

- Mi a neve? – kérdeztem tovább.

- Lana Chapple. Egyszer egy verseny után is együtt úsztunk. – mesélte.

- Az tök jó! Sok sikert!

- Köszi, Ali.
Ezt a beszélgetést egy hosszas csend követte. Nem volt az a kínos csend, de akkor is, egy kicsit idegesített.

- És, ha szabad kérdeznem, Louisszal beszéltetek, mi van köztetek? – tette fel a kérdést, s amint meghallottam a fiú nevét, elmosolyodtam.

- Nem igazán. – hajtottam le a fejem.

- Láttalak titeket a bulidon, hogy elég közel álltok egymáshoz, és gondolom nem csak a pia tette. Louis mondta nekem, hogy hogy nagyon kedves, és gyönyörű vagy! Te hogy érzel?

- Emily is mondta, hogy észrevette, mi van köztünk. Louis egy nagyon fontos személy a számomra. Úgy érzem, hogy a hiányzó felemet ő kiegészíti. Látok benne valamit, ami nagyon érdekel engem. – magyaráztam. – Bár tudni lehetne, hogy merre van! – sóhajtottam fájdalmasan. Megöl a hiánya!

- Minden rendben lesz! – szorította meg a kezem, és utána csendben utaztunk. Viszont ez a csend, már inkább kellemes volt, mitsem zavaró.

- Kérnek valamit inni? – kérdezte meg az egyik légiutas-kísérő, egy mosollyal a száján, ami eléggé erőltetettnek tűnt.
Szőke, nagyon magas, csinos lány volt. Valakire nagyon emlékeztetett az arca, viszont nem tudom, kire.

- Egy pohár baracklevet kérnék, és te, Alice? – zökkentett ki gondolatmenetemből Benny.

- Öhm... Nekem is jó lesz az. Köszönöm. – szedtem össze magam, miközben a lány zavartan nézett. Átadta a két üdítőt, majd továbblépett. Beleszürcsöltem az italba, mialatt összerántottam a szemöldököm. Mi van veled, Alice?