It is What it Is - LT ff

1. || 15. fejezet

- Mi történt, Em? - fordultam felé.

- Alice előzetes letartóztatás alatt van.

- Micsoda? Börtönbe fog menni?

Nem hittem a fülemnek. Hogy lehet ez? Mit követett el? Pont Aliceből nem tudnám kinézni, hogy bűntényt követ el.

- Azzal gyanúsítják, hogy megölt egy embert! - kezdett el könnyezni.

- Kizárt, hogy ezt tette volna. Egy légynek nem tudna ártani, nemhogy egy embernek! - csaptam a combomra idegesen.

- Ajj Louis, most mi lesz? Csak pár nap múlva megyünk vissza Doncasterbe, addig meg fogok őrülni, hogy nem tudok róla semmit!

- Én is, nyugi. De hogy történhetett ez? Biztos csak félreértés. - mondtam, majd csend lett. Ezt csak Ernest tudta megzavarni, hogy leverte a lámpát az éjjeli szekrényről. Odagurultam, hogy megnézzem, nem-e lett baja. De szerencsére nem.

- Te rosszcsont! - csikiztem meg, miután az ölembe vettem. Mire visszafordultam, Emily már nem volt a szobámban. Biztos kiment anyáéknak segíteni.

Miután behozták a táskákat, elmentünk vacsorázni. Kellemes kis étterem volt a földszinten, és az étel sem volt rossz. Amikor befejeztem az étel elfogyasztását, azt tervezték, hogy körülnéznek, de én megmondtam a többieknek, hogy pihenni szeretnék. Ideadták a szobakulcsot, és otthagytam őket. A székem megakadt valamiben, - később kiderült, hogy Ernest egyik játéka volt - ami miatt majdnem előre estem. Persze, ha tudnék járni, nem lenne ez...
Ekkor eszembe jutott, mi lenne, ha megpróbálnék felállni. Belekapaszkodtam a legközelebb lévő dologba - ami egy könyvespolc volt pár könyvvel - és megpróbáltam talpra állni. Sikerült. Ismét magasabban láthatok mindent, nem ülök, és végre érezhetem, és tudhatom, hogy haszna van a lábaimnak.

Odatotyogtam a táskámhoz, közben néha le-le vertem a szekrényről a dolgokat, de jelen esetben olyan boldog voltam, hogy nem izgatott.
Kerestem a táskámból egy tiszta boxert, meg a törölközőmet, majd bezárkóztam a nem messze lévő fürdőszobába. Elégedetten ültem le a kád szélére, engedtem egy kis egy kis langyos vizet, levetkőztem, majd valahogy bele szerencsétlenkedtem magam. A víz átmelegítette az egész testem, majd mosakodni kezdtem. Ezután hátradőltem a kádba, sóhajtottam, miközben nem tudtam nem szegény Alira gondolni. Vajon jól van? Hisz tudtam, hogy bármi is történt, Alice nem ölne embert.

Viszont félek, ha bemegyek látogatóba, valószínű el is küldene, vagy rosszabb esetben ordibálna velem, hisz ezelőtt sajnos sikerült eléggé megbántanom.

Mikor már meguntam, hogy a vízben ázok, a kád szélébe kapaszkodtam, és még mielőtt kiszálltam akkor jutott eszembe, hogy a székem kint maradt.

Nyugalom Louis, ha be tudtál jönni, ki is mész.

Kilendítettem a lábam, majd - még mindig a kád szélét szorítva - megálltam a talpamon. Mikor stabilnak éreztem magam, nem fogtam magam, így teljesen egyedül lábra álltam. Belenéztem a tükörbe, és ismét büszkeség töltött el. Alice is biztos az lenne.
Felvettem a boxerem, majd azt gondoltam, olyan simán fog menni a járás, mint befele. Sajnos nem így volt.

Amint megtettem az elsőt, egy vizes részre érkeztem, így hanyatt estem, és a csapba bevertem a fejem, később minden sötét lett.

EMILY
Igazából nem sok kedvem volt körülnézni, hisz nagyon fáradt voltam, de ha már Louis nem jött, nekem kellett.

Közben megérkeztek az unokatestvéreim is. Két-két puszival üdvözöltem mindenkit, majd segítettünk nekik kipakolni csomagjaikat. Ők is beleegyeztek, hogy sétáljunk egyet, így ís is tettünk. Közben nagyon aggódtam. Louis miatt is, és Ali miatt is. Sajnos Louis gyakran fenn tud akadni dolgokon, és éreztem, hogy van valami baj most vele. Nem tudtam másra gondolni. Talán megéreztem, hisz ikertestvérek vagyunk. Vagy nem is tudom.

Nagy nehezen megkértem anyát, hogy hagy menjek vissza, és megengedte. Beléptem az ajtón, Louis nem láttam. Semmi hang, semmi mocorgás.

- Louis! - szólítottam meg ideges hangon.

Odamentem a polchoz, láttam, hogy a könyvek le vannak verve.

- Úristen...

Gyorsan szaladtam arra az egy helyre, ahol még nem jártam. A fürdőszoba.
Eléggé rossz volt a zár, így nem nagyon sikerült ajtót nyitnom. Rángattam a kilincset, már majdnem sírva, majd löktem rajta egyet, és kinyílt. Louis ott feküdt a földön, vizes padlón, feje vérzett.

- Louis! - rázogattam vállát - Louis kelj fel! Mondj valamit! - folytattam, majd mikor már majdnem mentem volna segítségért, kinyitotta a szemeit.

- Mi a...

- Shhh. - tettem ujjaim az ajkaira. Ne beszélj, gyere, feküdj az ágyra. - Próbáltam felállítani, ő erősen kapaszkodott belém, így lassan a célponthoz értünk.  Leült, majd jobban szemügyre vettem a homlokát - Hozok valamit, letörlöm a vért, és bekötjük, rendben? - beszéltem halkan, majd egy aprót bólintott remegve. Valószínű fázik, vagy csak meg van ijedve. Esetleg mindkettő.
Fogtam a kötszeres dobozt, meg egy plédet. Köré raktam, majd a dobozba kezdtem kutakodni. - Mi történt Louis?

- Próbáltam egyedül bemenni a fürdőbe, szék nélkül, de kifele menet elcsúsztam. - mondta, miközben fertőtlenítettem a sebét. Felszisszent. - Ez fáj.

- Később jobb lesz. - mondtam neki, majd mikor kész lettem, tettem rá egy kis krémet, majd leragasztottam. - Kész is!

- Köszönöm, Em. - ölelt szorosan magához - Nem is tudom, mi lenne velem nélküled!

- Ugyan már! - kezdtem el visszapakolni a dobozt. Most viszont pihenj, rád fér! - mondtam neki.

- Igen is, főnökasszony! - mosolygott egy kicsit, majd végigfeküdt az ágyon. Nyakig betakarózott, majd leoltottam a villanyt, én is átöltöztem pizsamába, és elnyomott az álom.

/2013. November 31./
Reggel arra ébredtem, hogy Ernest a játékával csörömpölt. Morogtam egyet, majd felültem az ágyon. Mire már tudatosult bennem, hogy reggel van, felálltam, nyújtóztam egyet, majd az öcsém kezébe raktam egy olyan játékot, ami nem csörög. Nem akartam, hogy Louis felkeljen, hisz olyan nyugodtan alszik. Ráfér egy kis pihenés.

Elővettem a táskámból a mai ruházatom, majd eltűntem a fürdőszobába. Megmostam az arcom, majd vettem egy reggeli zuhanyt. Felöltöztem, feldobtam egy kis sminket, majd visszamentem a szobánkba. Louis épp a földön volt négykézláb, és úgy próbálta elérni a székét, ami a szoba másik felén volt.

- Ó, Louis, miért nem szóltál, hogy segítsek? - kérdeztem aggódva, majd odatoltam neki és segítettem beleültetni. - Jobban vagy?

- Hát, már nem fáj annyira a fejem, mint ezelőtt. Viszont nem sokkal jobb. - húzta el a száját. Ismét elővettem a kötszeres dobozt, és bekentem a sebes felületet neki, és leragasztottam. Ezután segítettem neki felöltözni. Egy fekete pólót vett fel, meg egy Adidas pulcsit, és egy sima farmernadrágot. Ezután együtt indultunk reggelizni, Ernesttel az ölembe.

LOUIS
Reggeli után, Emily elment felöltözni, hisz menni akart síelni. Én csak felvettem kabátom, és az épület előterében ültem. Megszakadt a szívem, hogy idén nem fogok tudni síelni, hisz mindig is nagyon szerettem, de el kell fogadnom. A tegnapi baleset után meg se próbálok felállni, a "telelés" végéig.

Kikértem magamnak egy forró teát, majd elővettem a telefonom, és az internetet kezdtem böngészni. Megnéztem a doncasteri híreket, és benne volt Alice is, az állítólagos gyilkosa egy lánynak, kinek neve Tina Parker.

Micsoda? Rokonok is ráadásul? Megvádolják, hogy megölte a saját rokonát? Normálisak ezek?

Biztos, hogy nem Alice a tettes. De ha nem ő a tettes, akkor vajon miért terelődött rá a gyanú?

Mert biztos valaki rá akarja kenni, és hogy elvigye helyette a balhét.

És akkor a fejembe összeállt egy kép, és valószínű egy lépéssel közelebb jártam a megoldáshoz, mint bárki más.