It is What it Is - LT ff

2. || 36. fejezet

ALICE
2016. március 20.
Csendesen szunyókáltam a kanapén a kedvenc plédembe bújva. Mostanában nem nagyon aludtam, hisz sok dolog történik körülöttem. Miután leérettségiztem, elkerültem egy modellügynökséghez. Tévedésből hívtak be, hisz rossz címre postáztak egy levelet, de utána meggondolták magukat. Szerintük alkalmas vagyok a munkára, így mostanában volt egy kis elfoglaltságom.
Ennek köszönhetően bejárhattam egész Angliát, és Amerikába is eljuthattam. Számos embert ismertem meg a túráim során, a modellkedésnek köszönhetően. Sajnos ennek hátránya, hogy elég fárasztó tud lenni a késő éjszakai fellépések, és utazások egyik helyről a másikra.
Viszont éreztem, hogy ezt nem csinálhatom végig. Szeretem, ha van egy kis magánéletem, ahol csak a barátaimmal, és családommal vagyok. Nem szeretnék túl népszerű lenni, hisz minden álmom, hogy gyerekeim lehessenek, és minden időmet rájuk szeretném szentelni.
Röviden: normális életre vágytam. Ennyi kaland is elég volt a számomra.

Nemrégiben költöztem Manchester városába, és most az egészségüggyel szeretnék valahol továbbtanulni.
Miért pont Manchester? Egy évvel ezelőtt Bennyék ideköltöztek Lanaval, és idén én is követtem őket. Persze nem velük lakom, hanem nemrégiben kezdtem el beköltözni egy aranyos kis társasházba. Egy hónapja még Doncasterben éltem.
Ezt a házat egy jó barátom ajánlotta nekem, és éltem a lehetőséggel, ha már itt tervezek továbbtanulni.

Tegnap este nagyon sokáig tartott az egyik divatbemutató, aminek köszönhetően szunyókáltam még délben is. Nem szokásom, de hát imádok aludni.
Hangos dörömbölésre figyeltem fel, ami az újonnan vett lakásom ajtaján szűrődött be. Sejtettem ki az, hisz csak egy bolond létezik, aki ezt tudja csinálni.
- KisParker, emeld fel a picsád, és nyisd ki az ajtót nekem! – őrjöngött, s gyanúm beigazolódott. Josh volt az. Még Londonban ismertem meg őt, és pár barátját; Ericet, Bridgetet és Amyt. Vicces történet, hisz az első divatbemutatómra tartottam, és eltévedtem London utcáin. Ők segítettek nekem eljutni oda, és mai napig szoros a kapcsolatunk. Náluk nagyobb hülyék nem is léteznek a világon, az biztos.
Felálltam a kanapéról, és puha plédemmel együtt csoszogtam az ajtóhoz.
- Hé, kisParker, tetszik a nyuszis takaród. Olyan imádnivaló! – kezdett el sikítozni mint egy kislány, két kezét pedig az arcára helyezte.
- Most kezdek belegondolni csak abba, hogy mostantól te vagy a szomszédom. – nevettem.
- Te költöztél a ház hülyéje mellé! – lépett be a lakásomba büszkén. – Jaj, Parker néni! – sikított fel. – itt tetszik aludni délben, és még ki sem tetszett pakolni? – mutatott a dobozaimra, és bőröndjeimre.
- Kussolj Josh. – dörzsöltem meg fáradtan a szemem.
- Igaz, tényleg aludj inkább, hisz ma este Ericnek lesz a babazsúrja. – dobta le magát lazán a kanapéra, amin az előbb még aludtam. – 24 lett a kis szaros. – rázta meg a fejét. – Hogy telik az idő!
- Basszus, tényleg. – csaptam a tenyerem a homlokomra.
- Elfelejtetted? – kérdezte meglepetten.
- Jaj, dehogy, egész héten a fejemben volt, már megvan a ruhám is, és Bridgettel megbeszéltük, hogy együtt megyünk, csak most kiesett a fejemből. – magyaráztam a tarkómat vakarva.
- Rendicsek, Eric örülni fog neked! – kacsintott.
- Lassan három hónapja nem láttam a tökfilkót. – sóhajtottam fel.
- Ő sem látott téged.
- Menj vissza ahonnan jöttél, ezekkel az okosságaiddal együtt! – kuncogtam.
- Vagyis az anyukámba? – tette a értetlent.
- Nem vagy komplett.
- Jepp. – ismerte el. – De te így szeretsz, tudom. – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Persze. – simítottam meg a haját.
- Na, én viszont megyek, van a városban egy kis dolgom, de majd este talizunk, oksa? – állt fel, s rám nézett.
- Mindenképp! – kacsintottam.
- Jó legyél kisParker! – csapta be az ajtót, meg sem várva a válaszomat. Nevetve megráztam a fejem, majd valami reggeli után kezdtem kutakodni. Vagy ebéd. Tudom is én.
Mivel még költözésben vagyok, nem volt időm sok időt tölteni a Tescoban, vagy az Asdaban, ezért csak pár gyümölcs volt itthon. Alma, banán, eper, és pár narancs.
Mivel nagyon szeretek egészségesen étkezni, ez a reggeli tökéletes volt a számomra. Összevagdostam a finomságokat egy tálba, kifacsartam a narancsot, és beültem a tévé elé. Valami bugyuta sorozat ment rajta, ami tökéletesen megadta a mai naphoz a hangulatomat.
Hirtelen a kanapé szélén hagyott telefonom rezzent meg.
- Csá Bridget! – vettem fel.
- Szia Ali, el tudnál értem jönni a ruhatisztítóhoz? Az autóm lerobbant, és most nincs időm ezzel foglalkozni! – kérte a barátnőm kedvesen, de mégis feszülten.
- Persze, tíz perc és ott vagyok érted. – nyomtam ki a készüléket, és ledobtam a kanapéra.
Gyorsan leváltottam a pizsamám egy normálisabb öltözékre, és azonnal kocsiba ültem. Beindítottam a járművet, és elindultam a célpont felé.
Végig kocsikáztam a városon, majd megláttam Bridgetet az utca szélén. Csendes kis környék volt, így nem volt baj, hogy megálltam az út közepén.
- Szia cica, kell egy fuvar? – mondtam, miután lehúztam az ablakot.
- Oh, életmentő vagy! – hallottam meg a lányt.
- Úgy lefényképeznélek most Bri, csak mert olyan vagy mint egy csöves aki stoppol! – húztam az agyát, ő pedig rácsapott a felkaromra. – Hova vigyelek? – kérdeztem.
- Ú, nagyon kíváncsi vagyok az új lakhelyedre! – csillant fel a szeme.
- Akkor menjünk oda!
Hazavezettem az új lakásomhoz, ahova felhívtam Bridgetet.
- Szép kis kuckó. – nézett körül. – Biztos jól átgondoltad, hogy Josh mellett akarsz lakni? – kérdezte, mire elnevettük magunkat.
- Megleszek. Biztosan. – zártam le az ügyet.
- Uu, muti meg, mit veszel fel ma! – kérlelte.
- Rendben, várj meg itt. – mondtam, majd eltűntem a szobámba. Gyorsan magamra kaptam, megigazítottam magamon, majd visszamentem Brihez. Viszont nem egyedül állt már ott.
- Ó! Ki ez a kis Disney hercegnő, aki előttem áll? – kiabált Josh.
- Shh! – szólt rá Bridget.
- Nem túl kivágott itt a háti részen? – aggódtam, megfordulva feléjük.
- Ó, dehogy! Ericnek biztos nagyon fog tetszeni! – tapsikolt Bridget, mire elpirultam, és végig néztem magamon.
- Igazán? – mosolyogtam.
- Szerelem a levegőben! – szakította meg a pillanatot Josh, amitől még jobban elpirultam.
- Jaj, Josh, fejezd be! – nevettem kínosan – Biztos nem állna le ilyen kislányokkal, mint én! – sóhajtottam.
- Nemár! Mennyi év is van köztetek?
- Négy.
- Na és? Attól még nem azt mutatja, hogy érdekli ez őt. Nagyon közel álltok egymáshoz, arról nem is beszélve, hogy sokszor puszilgat! – mondta Bridget.
- Ja, miattad csal a pasim! – háborodott fel Josh, amin muszáj voltam elnevetni magam.
- Hagyjuk inkább ezt, skacok! – legyintettem kerülve a témát.
Igazuk van, talán tényleg megfogott engem Eric. A kezdetektől fogva nagyon szoros a kapcsolatunk, és már egy párszor meg is fordult a fejemben ez a bizonyos "mi lenne ha.." Rendkívül rendes srác, ezen kívül pedig elég jól néz ki. Viszont nem hiszem, hogy ő is így érezne irántam. Eric idén fogja elvégezni az orvosit, én pedig egy kis pitiáner modell voltam eddig, akinek csak érettségije van, és reménykedik, hogy felveszik egy jó egyetemre.
- Noooos... – kezdett bele a mondatába a fiú, aki biztos egy újabb tervet eszelt ki. – Mi lenne, ha nem Amynél tartanánk a bulit, hanem Ericnél?
- Be akarsz törni a házába? – szegezte neki oda Bri.
- Dehogy, jesszus! Nem úgy ismertek, vagy de? – nevetett. – Eric kicsi korom óta barátom, így nagyon jó kapcsolatban vagyok az anyukájával is. Neki pedig van kulcsa a házhoz. Na rakjátok össze az infókat.
- Ez nem is rossz ötlet! – csodálkoztam. – Akkor szerintem induljunk is, rendezzük be a házat, és szóljunk mindenkinek, aki jön. – mondtam ránézve az órámra.
Megbeszéltük, hogy míg én és Josh gondoskodunk a házról, Bridget szól mindenkinek, és elrendezik az idejövetelüket. Hisz csak nem állhat a ház előtt egy tucat kocsi, akkor oda a meglepi!

*** este ***
A házban már mindenki megjelent, aki hivatalos volt erre a partira. A hatalmas nappaliban gyülekezett mindenki, várva az ünnepeltre. Eric anyukája biztosította nekünk a házat, és segített nekünk összepakolni, hogy legyen elég hely.
Sok embert ismertem, de annál is többet pedig nem. Végül is, ez nem az én bulim, hanem Ericé.
Hirtelen valaki belépett az ajtón, és mindenki afelé fordította a fejét.
- Hello, csak én vagyok! – jelent meg Bri.
- Mi az a kezedben? – kérdeztem.
- Kaja, Josh mondta, hogy hozzak egy kis főtt kaját.
- KFC? Ez most komoly? – nevettem.
- Azta, Bridget! Imádom, hogy ilyen jól főzöl KFC-t, egyszerűen nem tudom, mi lenne velem nélküled! – beszélt szarkazmussal Josh, miközben tapsolt.
- Kuss, és inkább örülj neki! – nyomta a kezébe, viszont Josh nem tudta elvenni, így nekem lökődött a kis papírzacskó, és a benne lévő üdítő és mártás a ruhámon landolt.
- Na Bri, ezt magyarázd most ki! – kezdte a fiú.
- Én? Te nem vetted el! – kiabált vissza neki, mire minden szem ránk szegeződött.
- Skacok, álljatok le, kiabálással nem lesz semmi sem jobb! – mondtam, miután elindultam megkeresni a fürdőszobát. Persze egyből tudtam, hogy hol van, hisz rengetegszer jártam már ebben a házban.
A ruhám alját a víz alá raktam, hogy áztassa ki a nagy részét az anyagból.
- Sajnálom Ali, nem így akartam! – jött be utánam Bridget szomorúan.
- Semmi baj, nem haragszom! – mondtam, mire dörzsölni kezdtem az anyagot, hogy kijöjjön a fehér mártás, de sikertelenül. – Azt hiszem, most haza megyek ezt lecserélem. – jelentettem ki végül. Gyorsan kisuhantam a házból, és egyből hazagyalogoltam. Elég félreérthető volt a mártásfolt a fekete ruhám alján, de most pont ez érdekelt a legkevésbé. Jobban érdekelt, hogy sajnos nem láttam egy nagyon jó barátomat hónapok óta, és le is fogok maradni a megérkezéséről.