Semmiféle ébresztőóra, vagy bármilyen külső hatás segítsége nélkül kelem fel. Egyszer csak kinyitottam a szemem, kezeimet pedig az arcomra vezettem, hogy kidörzsöljem a csipáimat a szememből. Mikor már volt alkalmam körbenézni, egy apró jóleső sóhajjal díjaztam azt a tényt, hogy ma végre a saját szobámba kelhettem fel. Apró örömömet hamar elrontotta az a felismerés amikor kitakaróztam, hogy megláttam, hogy a lábamon még mindig ott van az a kellemetlen bokarögzítő. Még egy kicsit sajgott a lábam, de már sokkal jobb állapotban volt, mit egy héttel ezelőtt.
Ezután rápillantottam az éjjeliszekrényen lévő órámra, majd villámcsapásként hasított belém a felismerés, hogy már fél nyolc elmúlt, nekem pedig egészkor az iskolában kellene lennem. Mint akit a darázs csípett meg pattantam ki az ágyamból, majd léptem oda a szekrényemhez, hogy magamra kapjam az aznapi ruhámat.
- Benny, itthon vagy? - kiabáltam ki a szobámból. Miután nem kaptam választ a kérdésemre idegesen felsóhajtottam, hiszen bizony így egyedül kell bemennem ma. Gyorsan a fésűmhöz nyúltam, és nagyjából rendbe raktam hullámos szőke hajam, majd az ajtó mellett támasztott mankómhoz nyúltam, és elhagytam a szobámat. magamra szenvedtem a cipőmet, és a lehető leggyorsabb tempóba elindultam az iskolám épülete felé. Lecsekkoltam a telefonomon az aktuális időt, majd mikor láttam, hogy már biztosan nem érek be időben, egy picit lassabbra vettem a tempót, hogy kíméljem magam.
Mikor már elértem az épületet, és megtaláltam a termet, ahol már javában zajlott a tanítás, halkan bekopogtam, elnézést kértem, a tanár pedig egy elégtelennel jutalmazta a késésemet.
"Nem mintha ez lenne a legnagyobb problémám." - morogtam magamba, majd elbicegtem egy üres padhoz és levetettem magam. Általában mindig figyelemmel kísérem a tanórákat, de most a fetrengésen kívül nem sok mindent csináltam, és őszintén? Azt sem tudtam hirtelen, hogy milyen órán is vagyok. Túl sok gondolat cikázott a fejemben ahhoz, hogy ez most érdekeljen, még egy egyest pedig csak nem ír be a tanár nekem.
Miután kicsengettek, dupla tesi következett - mivel testnevelés tagozatra járok. A bokám miatt igaz még egy ideig nem tesizhetek, ezért nekem két lyukas óra volt. Leültem a lelátóra, majd néztem ahogy a többiek tornáznak. Később úgy döntöttem, hogy az egyik órán megcsinálom a házikat, a másikon pedig majd pihenek egy kicsit.
Miközben éppen az egyik feladatot csináltam a munkafüzetben rezgett egyet a telefonom. Előkapva megnéztem, hogy ki kereshetett. Az egyik csapattársam írt rám, hogy a srácokkal terveznek ma este elmenni egy buliba, és hogy szívesen látnának engem is. Számat egy kisebb mosolyra húztam. Nagyon hiányzik nekem az a társaság, és jól esett, hogy gondoltak rám.
A kellemes beszélgetést a korgó gyomrom szakította félbe. Elindultam az alagsorban található büfébe, bár az, hogy a lépcsőkön leszenvedjem magam, az egy érdekes mutatvány volt. Leérve a lépcső aljába hirtelen füst szagot kezdtem el érezni, és ahogy az információ eljutott az agyamig, egyből meg is hallottam a tűzjelző csengőjét. Körbenéztem, és nem találtam senkit sem a közelben, majd megfordulva elkezdtem felfele menni a lépcsőn ahogy csak tudtam. Mivel sietni akartam, így egy rossz mozdulat hatására a bokámba belenyilallt a fájdalom, és összeestem, a mankóm pedig lecsúszott a lépcsőn.
- Francba. - szidtam magam a bénaságom miatt, majd a füst hatására köhögni és szédülni kezdtem. Kezdett rám törni a pánik, hogy itt vagyok egyedül segítség nélkül, majd hirtelen valaki felhúzott a földről. Belém karolt oldalról egy hosszú, sötétbarna hajú, ami már majdnem inkább fekete volt, és segített kivonszolni a legközelebbi kijárathoz.
![](https://img.wattpad.com/cover/22495151-288-k830382.jpg)
YOU ARE READING
It is What it Is - LT ff
Teen FictionEgy focimeccs alatt két fiatal megismerkedik. Később folytatódik kalandjuk, mikor Alice Parker minden erejével meg akarja szelídíteni megmentőjét. Később egy gyilkossági ügyben rossz embert vádolnak meg. Kivel végeztek? Ki volt az igazi tettes? Fény...