Elmondom a sofőrnek az úticélom. Meglehet, hogy egy kicsit ráordítottam, mert csúnyán néz rám.
- Induljon már, ember. ÉS ha lehet, akkor gyorsabban - kiáltok rá ismét.
- A megengedett sebesség hetven...
- Leszarom, csak menjen már. Fizetek többet.
Nem tudom, mennyi pénzt adtam neki, de az biztos, a bankban ezt a pénzt már bevennék.
Beérve a kórházba, megállok a recepciónál. Megkérdezem a nőt, akinek nem állt szándékában elmondani, hogy hol van Bry. Közel álltam ahhoz, hogy megütöm őt. De nem ütök nőket.
Miután megmondja, szaladni kezdek. 234. Csak ez jár a fejemben. Addig szaladok, ameddig rá nem lelek a szobára.
Lassan az arcára vezetem a tekintetem. Annyira szép, és csak az enyém. Minden hülyeségemmel és faszságaimmal együtt szeret. Nem hinném, hogy szeretne, de azt biztosra veszem, hogy elértem már azt, hogy mindig velem legyen. Ehhez pedig az kell, hogy lássa az arcom. Amit nem akarok. Félek, hogy felismer. Lehet, hogy rájön, hogy én voltam az az idióta, aki évekkel ezelőtt játszadozott vele. Hülye voltam akkor. Nem tudtam, hogy mit csinálok.
Mindenkinek rosszat mondtam róla. Annyira fájt akkor, amikor elvesztettem. Az évek alatt megpróbáltam őt elfelejteni, de nem jött össze. Ő más, különleges, ő az enyém, az istenit neki! Vagy csak az enyém volt...
Biztos vagyok benne, hogy haragszik rám, amiért nem válaszoltam a telefonra. Utálom magam, amiért otthon hagytam, utálom magam, mert miattam csinálhatott hülyeséget.
Leültem egy székre, és figyeltem őt. Sosem fogom megunni. Ő a világom, az angyalom, aki kiment ebből a kegyetlen világból. Lehet, hogy nyálasan hangzik tőlem, az iskola rosszfiújától, de örökké vele akarok lenni.
Elkezd mozogni, amit azt követ, hogy felébred. Nem szabad lásson, még nem.
Kimegyek a szobából, ám picit hangosabban csukom be, mint ahogyan azt elterveztem. Megijesztem a nővért, aki épp az ajtó előtt áll.
A nő bemegy, én pedig az ajtóhoz tapadva hallgatom a beszélgetésüket.
- Bryanna kisasszony, egy bizonyos Andy azt mondta, hogy nem maradhatott tovább itt, önnel, mert sürgős oka akadt.
- Kicsoda?
- Andy. Azt mondta, így hívják. Egész eddig önnel ült.
- Andy? Nem ismerek egyetlen egy Andyt sem. Fogalmam sincs, kiről beszél.
YOU ARE READING
Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT
RomanceSosem mondta azt, mint ahogyan a normális embereknél szokott lenni, hogy "szeretlek". Nevet. Rád gondol, közben pedig egy elküld egy üzenetet. "Idióta vagy". Ha azt mondja neked, hogy egy idióta vagy, akkor érezd magad egy szerencsés férfinak. FIG...
