Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

ötvenhat: nem tudom, ki vagy, és mit akarsz

Andy szemszöge

Erősen csapom be magam után az ajtót. Miért nem akart velem beszélni? Azt sem tudja, hogy a padtársának adtam ki magam. Ha igazából tudná, hogy ki vagyok, milyen reakciója lett volna? 

 Mit csináljak? Nem adhatom ki magam az osztálytársának. Vagy ha mégis, akkor ismét belém szeretne? 

És ha utána emlékezni fog, és nem még akar velem beszélni? Lehet, hogy miután észreveszi az Andy feliratot a telefonján, emlékezni fog. 

"Mit csinálsz, szerelmem?"

Izgatottan várom válaszát. Az én hibám miatt került ebbe a helyzetbe. Muszáj rendbe 

tennem valahogy.

"Ki vagy?"

"Le van mentve a számom a telefonodba, édesem. Nem tudsz olvasni, cicám? 

Elmosolyodom, mikor elképzelem magam előtt az arcát. Tudom, hogy idegesíti, ha lecicázom. 

"Ki a fene vagy? Emlékezetkiesésem van, nem emlékszem arra, hogy ki az az Andy. Lehet, hogy a nagyapám vagy, vagy valami unokatesóm." 

"Azt hiszed, a rokonaid mondanák rád, hogy cica? És ilyen csúnyán beszélnél velük? Arr, szerelmem. Úgy érzem, most ideges vagy."

"Honnan tudod?''

"Ismerlek jól, szerelmem. Aranyos vagy, amikor ideges vagy."

"És, ha nem, akkor mi lesz?"

"akkor..."

"Akkor mi, szerelmem?"

"Nem tudom, hagyj békén!"

"Így beszélsz te a szerelmeddel?"

"Nem vagy a szerelmem."

"Honnan tudod? Nem is emlékszel rá."

"Lehetetlen alak vagy."

"Tudom."

"Tudod? Honnan tudod?"

"Sokszor mondtad már. Majd megmutatom a beszélgetéseinket."

"Azt akarom, hogy ide gyere, hogy megtudjam, ki vagy."

"Eddig még nem láttál." - és amúgy is: jelenleg a padtársad vagyok. 

"Azt meg hogy?"

"Bonyolult. Majd megmagyarázom."

"Mit?"

"Pihenj, édesem. Rendbe kell jönnöd."

"Mondd el, kérlek."

"szeretlek."

"..."