Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

kettő - kövér?

"Szia, szerelmem, hiányoztam?"

"Van két dolog, amit el kell mondanom."

"Igen, tudom. Meg akarsz csókolni, és szeretnél velem aludni. Kecsegtetően hangzik, de azt kell mondanom, hogy nem kell sietnünk. Túl gyors... de, ha gondolod..."

"Okoskám, figyelj ide: 1. Már megmondtam, hogy hagyj békén a fenébe. 2. Nem, nem hiányoztál. 3. A legnagyobb idióta vagy az idióták között. Hogy a pokolba találtál meg épp engem? 4. NEM AKAROK LEFEKÜDNI VELED, TE IDIÓTA."

"Oké, lehet, hogy van egy problémád. Ez négy dolog volt, nem kettő. De hagyjuk. Jó kedvem van. Korrepetálhatnálak matekból, és te fizetsz érte. Csak mondanod kell."

"Ah, elfelejtettem mondani, hogy ne hívj szerelmemnek. És nincs szükségem a korrepetálásodra."

Ki a halálnak képzeli magát ez az idióta, hogy így beszél velem?

"Ez már hat. Értelek, ez nehéz. Megszámolhatjuk a csókokat, amelyeket adok neked, vagy épp azt, hogy hányszor teszek neked jót. Biztos vagyok benne, hogy így sokkal könnyebben megtanulsz számolni."

"Akkora egy idióta vagy! Barátom van, hagyj békén."

"Viszonylag sokszor mondod azt, hogy idióta. Nem tudom, hogy ezt szerelemből teszed-e, csak azt, hogy ebből szokást csinálsz, és úgy érzem, nem tudsz anélkül élni, hogy ne szidnál.''

"Te tudod, hogy mit írok neked, vagy csak azt látod, hogy leidiótázlak?"

"Barátod? Viccelsz? Az a fickó, aki minden lánnyal nyálat cserél a szertárban és a mosdóban? Most komolyan, ezt mindenki tudja."

"Ez nem így van. Csak azt akarod, hogy szomorú legyek."

"Gyerünk, Bry, ne légy képmutató. Mindenki tudja."

"Honnan tudod a nevemet? És ne hívj Bry-nek, mert nem vagyunk barátok, így neked nem áll jogodban, hogy így nevezz. A nevem Bryanna."

"Rendben, Bry, akkor ezentúl Bryanna-nak foglak hívni."

"Idióta vagy."

"Már mondtad."

"Elmondod, hogy ki vagy?"

"Hamar változik a hangulatod, szerelmem. Az előbb még idióta voltam, most meg azt akarod tudni, hogy ki vagyok?"

"Hagyj már ezzel! Mondd, ki vagy."

"Édesem, kezdesz megszeretni? Ezentúl már nem tudsz élni nélkülem és az üzeneteim nélkül?"

"Kíváncsi vagyok."

"És nekem miért jó, ha elmondom?"

"Lehet, hogy nem foglak akkora idiótának hinni."

"Legyünk komolyak, Bry. Akkor is idiótának fogsz gondolni."

"Oké, csak megpróbáltam. De mondd már."

"Az a srác vagyok, aki mindig figyel, aki mindig tudja, hogy mit csinálsz, aki szereti a kék szemedet, aki tudja, hogy milyen zenét hallgatsz, milyen filmet néztél meg múlt szombaton a moziban. Az a srác vagyok, aki minden szünetben az asztalodat nézi, és tudja, hogy minden nap szalmakrumplit eszel egy almával és egy dobozos Sprite-al. Á, igen. Majdnem elfelejtettem. Nem kéne annyi szalmakrumplit enned, mert észrevettem, hogy egy kicsit elhíztál."

"Most úgy teszek, mintha ez nem lenne furcsa és, hogy ez nem hangzott úgy, mintha pszichopata lennél. Mindegyik tényleg aranyos volt, kivéve az utolsó. NEM VAGYOK KÖVÉR, OKÉ?"

"Rendben, szívem. Puszillak. Holnap próbálj meg salátát is enni. Ott leszek, hogy el ne feledd."

"Menj a pokolba."