Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

negyvenöt: "Akar engem"

Andy szemszöge

Megvárom, hogy kiszálljon az autóból, és figyelem őt. Annyira gyönyörű. Remélem tudatában van ennek. Az viszont biztos, hogy sokszor fogom mondani neki. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Lehet, hogy akarnoknak tűnök és parancsolgatónak, de legszívesebben megkötözve tartanám otthon, hogy soha ne hagyjon el. Bár, a személyiségéből ítélve, ezt sosem engedné meg. 

Elér az ajtóig, aztán lehajol valamiért. Ez a nő engem meg akar ölni! Annyira szexi. 

Valószínűleg a kulcsért nyúlt. Miután - legnagyobb bánatomra  - felegyenesedett, az út felé fordul, és az autómra vezeti tekintetét. Dudálok neki, ezzel jelezve, hogy azt szeretném, hogy bemenjen. Nem akarom még jobban elveszíteni a fejem.  Na meg, azt akarom, hogy épségben érjen be a házba - még akkor is, ha már az ajtó előtt van. Nem tudnék abban a tudatban élni, hogy miattam esett bántódása. 

"Annyira szexi vagy, amikor lehajolsz."

Elküldöm az üzenetet, közben pedig elképzelem az arcát akkor, amikor megkapja ezt az üzenetet. Valószínűleg megdöbben, bár tudom, hogy szereti a mocskos számat. Végül is, minden jó kislány szereti a rosszfiúkat. 

Várom, hogy válaszoljon. Olyan vagyok, mint egy tinédzser, akinek kezelhetetlenek a hormonjai. 

Miért nem válaszol? Lehet, hogy többé látni sem akar? Kiiktatom a negatív gondolataimat. Biztos csak a szüleivel beszél, ezért nem tud válaszolni. 

 "Hiányzol. :) "

Miért csak ennyit irt? Akkora hülye vagy, Andy!

"Mikor találkozunk ismét? Úgy igaziból? Kapucni nélkül."

Ooo, igen. Akar engem. Mindenemet akarja. Halvány lila fogalmam sincs arról, hogy mikor találkozunk ismét. Minden találkozásunk egy furcsa helyen volt. 

"Nem tudom, édesem. Ne légy türelmetlen."