Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

Epilógus

Andy szemszöge

Hogy csinálhatta ezt velem? Oké, megértem, amnéziás, de hogy szerethet mást, ha én közben úgy szeretem őt, mint egy bolond? 

Miért csókolt meg, és miért lökött el magától? Ennyire nem érdekli őt? Meg kell tudnom. 

Vissza kell mennem hozzá. Pár másodperc habozás után visszafordulok, és visszamegyek Bryanna szobájába. Látnom kell, és meg kell magyarázzon mindent. Nem fejezhetjük így be. 

Azok után, amiken keresztülmentünk nem. Így nem. 

Egy mozdulattal kinyitom az ajtót. Az ablaknál áll. Annyira gyönyörű. 

Vissza akarom kapni. Nem bírom tovább. Halkan megyek felé, megragadom a vállát, és felém fordítom. 

Szemei semmi érzelmet nem tükröznek felém. Meg akarom fejteni őt, de nem megy. Közeledek felé, s várom ellenkezését. Várok néhány pillanatot, s miután látom, hogy semmit sem csinál, megcsókolom őt. Felpofoz. 

 - Mi a fenéért csináltad? - kiált rám.

Legszívesebben elhallgattatnám őt még egy csókkal, de nem merem megkockáztatni azt, hogy még inkább elveszítsem őt. 

 - Mit?

 - Szórakozol velem? 

 - Nem, Bryanna. Úgy tűnik, mintha azt tenném? 

 - Agh, egy idióta vagy!

 - Mondd, édesem, mit csináltam? Ezt? 

Megcsókolom, ám csókunk nem tart sokáig, nem hagyom, hogy válaszoljon. 

 - Miért csinálod ezt? - kérdezi, miközben ököllel üti a mellkasom. 

 - Szeretlek megcsókolni. 

 - Az engedélyem nélkül csókoltál meg. Egy idióta vagy. 

 - Jó.

 - Jó?

 - Jó. Csak hallgass. Beszélnünk kell. 

 - Miről?

 - Tudni akarok valamit. 

 - Mit akarsz tudni?

Remeg a térnem. Tudni akarom a választ? Nem akarom ezt. A franc esne belé már!

 - Kit szeretsz? 

 - Ez... bonyolult. Nem értenéd. 

 - Van időm. És bízhatsz bennem. Mondd el, kérlek. 

 - Egy olyan srácot szeretek, akit még sosem láttam. Egy ismeretlent. Ezt akartad tudni? 

 - Hogy hívják?

 - Miért akarod tudni? 

 - Mert csak. Ha nem mondod el, ismét megcsókollak.

 - Andy.

 - Igen?

 - Mi igen?

 - Mi Andy? 

 - Andy a neve. 

Akkora egy idióta vagyok. Egy tökkelütött barom! Ó, a francba már! 

 - Várj egy kicsit. Miért válaszoltál az Andy névre?

 - Nem válaszoltam. 

 - Úr isten - kap a szája elé. - Te vagy Andy. Amikor megcsókoltál, tudtam, hogy nem a padtársam vagy. Andy vagy! Annyi kérdésem van! Úristen, el sem hiszem. 

 - Azt mondom, nyugodj le egy picit. 

 - Hogyan nyugodjak le? Annyiszor próbáltam már megtudni, ki vagy, hogy nézel ki! Nem hiszem el. 

Olyan gyorsan beszél, és annyira be van pánikolva, hogy nem tudom, mit higgyek.  Lehet emlékszik a régi dolgokra is... Lehet... 

 - Andy, szeretlek. Mindig is szerettelek. 

 - Mi?

 - Te nem szeretsz? 

 - Már hogyne szeretnélek, bolondom? Te vagy az én mindenem. 

Ez az a pillanat, amit sosem fogok elfelejteni. 

Az ölembe ugrik, és megcsókol. Hátra is esek hirtelen tette miatt, de nem érdekel. Szeretem őt. És most, hogy vége, boldogok lehetünk. 

Megragadom a kezét, és elviszem őt a szüleihez. Tudnom kell biztosra, hogy ők is beleegyeznek-e ebbe. 

Vége.