Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

harminckilenc: "Igen vagy nem, Bryanna? "

 - Miért mondod ezt, Mike? Mi az igazi neved? Miért nem mondod el? 

 - El fogom mondani. 

 - Most. 

 - Nem vagy abban a helyzetben, hogy te szabd a szabályokat. 

 - Miért nem? 

 - A pokolba is, meg vagy kötözve! Tudod, mennyi dolgot tudnék veled tenni? Én vagyok az oroszlán, és te vagy a védtelen préda. Csak az önuralmamnak köszönheted, hogy még nem tettem veled semmit. 

 - Az a szerencsém, hogy még nem vetkőztettél le. 

- O, tehát azt akarod, hogy levetkőztesselek? 

 - Mi? Nem! Kérlek, ne...

 - Kísértésbe esek miattad. Van egy olyan érzésem, hogy szándékosan csinálod. Látni szeretnél akkor, amikor sebezhető vagyok, igaz? 

 - Miért akarnám ezt? 

 - Miért ne? 

 - Ne válaszolj a kérdésemre kérdéssel.

 - Miért? Idegesít? 

 - Most te vagy az, aki idegesít. Kérlek, mondd... 

 - Mit akarsz tudni, édesem? 

  - A nevedet.

 - És, ha elmondom, mi fog történni? 

 - Nem tudom... 

  - Levetkőzöl nekem? Persze táncolnod is kell. 

 Leharapom a nyelvem, mihelyst kiejti ezeket a szavakat. Levetkőzni, előtte? Amúgy is látott már levetkőzve. Sosem táncoltam még férfi előtt. Igaz, már nem még vagyok olyan, mint amilyen Mike megismerése előtt voltam. Sztriptízelj előtte, és kész!  Hogyan tehetném ezt meg? Felállsz, levetkőzöl, táncolsz, visszaveszed a ruháid. Elég már! 

  - Mikor táncoljak neked? - kérdezem, hangom pedig megremeg. 

 - Amikor látni fogod az arcom. 

 - És megmondod a neved? 

 - Megteszed?

 - Nem tudom. 

 - Igen vagy nem? 

 - Jó.

 - Igen vagy nem, Bryanna? 

 - Igen.

 - Igen, mi?

 - Igen, táncolni fogok neked.

  - Andy.