Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

harminckettő: "vedd le a blúzod"

 - Mi a francot csinálsz? - kiáltok rá.

 - Minek tűnik, mit csinálok? Megcsókoltam a nyakad.

 - Nem akarom, hagyd abba!

 - Nem foglak soha elhagyni, sem békén hagyni, szerelmem. 

 - Akkora egy idióta vagy! Csak látni szeretnélek, a fenébe is.

 - Nem tehetem meg.

 - Miért? 

 - Félő, hogy belém fogsz szeretni.

 - Agh.

 - Tulajdonképpen már késő. Már belém is szerettél. 

 - Ez nem igaz. 

 - De igaz. 

 - Miből gondolod ezt? 

 - Hm, nem is tudom. Talán abból, hogy megremeg a hangod, amikor megérintelek.

 Hosszú ujjait végigsimítja a bőrömön. Szívem őrült dobogásba kezd. Az igazság az, hogy máris akarom őt. Azt akartam, hogy az enyém legyen. Minden hülye üzenete nélkül. Vagy nem. Fogalmam sincs, hogy képes lennék-e a hülye üzenetei nélkül élni. Minden éjszaka róla álmodok. Minden egyes átkozott percben csak rá gondolok. Miért nem lehetnénk egy normális pár? 

Ehetnénk pizzát, elmehetnénk moziba, és a parkban, összekulcsolt kezekkel sétálhatnánk. Nem, talán erre képesek sem lennénk. 

Nekem muszáj megkötve lennem, ő pedig azt csinál velem, amit akar. És játszadoznunk kell idióta, gyerekes játékokat, amelyeket minden egyes alkalommal Mike talál ki. 

Miért nem tanultam meg eddig, hogy ezekben a játékokban mindig én vesztek? Ez az utolsó játéka. Többé nem hagyom, hogy játszadozzon velem. 

És, ha akkor nem akar többé beszélni velem? Tudnék nélküle élni? 

Bryanna, ne légy hülye! Percekkel ezelőtt mondta, hogy nem hagy el soha. 

Akarom én ezt? Akarom, hogy ne hagyjon el soha? 

 - És abból, ahogyan a tested válaszol, ahogy megérintelek. Min gondolkodsz, hercegnő? 

 - Mi? Nem! Nem gondolok semmire.

  - Persze, hogy nem. 

 - Én...

 - Te mi? 

 - Tudni akarom, hogy hívnak. Kérlek, mondd meg!

 - Rendben.

 - Tényleg? El fogod mondani? 

 - Igen, később. Ha azt teszed, amit mondok, hozzászólás és megjegyzés nélkül. Most pedig: vedd le a blúzod. 

 - Meg vagyok kötözve, te nagyon hülye! 

 - Igazad van. Majd leveszem én.