Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

huszonkettő: A legszörnyűbb csók

"Látod azt a srácot, aki a hátadnál van?"

"Igen. Mi van vele?"

"Mássz rá."

"Nem tehetem."

"Miért?"

"Szégyenlem magam, a fenébe is."

"És?"

"És?? Hiányolom az együttérzésedet. Azért, mert te szemérmetlen vagy, nem azt jelenti, hogy én is az vagyok."

"Tehát feladod?"

"Nem, természetesen nem."

"Akkor lássam, édesem. Szédítsd magadba, hogy aztán csókoljon meg. Utána elmondhatod magadról, hogy az első feladatot teljesítetted."

"Ide jössz?"

"Akarod, hogy menjek? A közelben vagyok, látlak, tehát csinálhatod."

"De ahj."

"Gyerünk, gyáva."

"Nem vagyok gyáva."

"Az vagy."

"Nem vagyok."

"Rendben. A pokolba is, megcsinálom."

 - Szia - mondom, miközben leülök a padra. 

Úr isten, milyen hülye helyzet ez. Hogyan másszak rá? Biztos őrültnek fog nézni. Mi volt Mike fejében? Biztosan semmi.

 - Szia, drágám. Segíthetek valamiben? 

 - Áh, nem. Összevesztem a szüleimmel, és most nagyon szomorú vagyok. Az öledbe ülhetek? 

 - Persze.

Egy óvatlan pillanatban az ajkára tapadok. Azt hiszem, ez az egyik legszörnyűbb csókom mind közül. De megcsináltam. Elvégeztem a feladatot. Nem hiszem el. 

A közelből hallok egy hangot. "A pokolba" - mondja. Biztos, hogy Mike volt. 

 - Köszönöm szépen, szép napot!