Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

hatvanegy: mást szeretek

Nehezen mászok ki öleléséből, és tökéletes szemébe nézek. Utána az ajkát. Nem értem, mi fog meg benne ennyire. Egy egyszerű emberként kéne rá tekintsek, és nem akarhatom megcsókolni.

Közel hajolok hozzá, érzem lélegzetvételét az arcomon. 

Éld meg a percet, és ne gondolkodj! Úgy is teszek. Megélem a pillanatot. Nem érdekel semmi és senki. Azt teszek, amit akarok. 

 - Bryanna, mit akarsz... 

 - Kérlek, csak hallgass. 

 - Hallgattass el! 

 - A legnagyobb örömmel, szerelmem. 

Ez az a pillanat, amire vártam. Nem gondolkodom, azonnal az ajkára tapadok. Annyira jól illik ajka az ajkamhoz. Ki ő? Miért nem emlékszem rá? Annyira ismerős ez a csók... Mégis, ő a padtársam. Csak nem csókolóztam eddig a padtársammal. 

 - Miért csinálod ezt? 

Lehet, hogy nem akarta a csókot. Ez az, Bryanna, akkora egy hülye vagy! Nevetségesen és szarul érzem magam.

 - Én...

 - Így kell csinálni.

 - Mi? 

Ismét megcsókol. Megragad, és a falnak taszít. Annyira erotikus a csókunk, hogy már bele is feledkezek abba, hogy nem tudom, ki ő. Nem is érdekel. Ha segít emlékezni, ha emlékezni fogok rá.

 - Várj.

 - Miért, szerelmem? Nem tetszik, ahogyan csókolok? 

 - Nem az. Ezt nem... nem lenne szabad.

 - Miért nem? 

  - Azért, mert mást szeretek. 

 - Mi?

 - Sajnálom. Én nem bírom. Kérlek, hagyj magamra. 

Hangosan becsapja maga mögött az ajtót. Idióta vagyok! Nem kellett volna megcsókolnom. Hogy tehettem ezt Andyvel?