Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

harmincöt: " Félek, Mike. "

 - Én mi? 

 - Idióta vagy.

 - Tudom.

 - Tudod? 

 - Túl sokszor mondtad már az elmúlt napokban. Megszoktam. 

 - Komolyan? 

 - Ezt az idiótát szereted.

 - Nem!

 - Ooo, de.

 - Mi de? 

 - De, szeretsz, és igen, csipkés bugyit viselsz. Tetszik. 

 - Miért vetkőztetsz le? Mit akarsz velem tenni? 

 - Annyi mindent megtehetnék, édesem. Nem is tudod, mit meg nem tennék.

 - Nem. Ezért kérdeztem, te nagyon hülye! Mondd már! Nem teszel velem semmi rosszat, igaz? 

 - Néha annyira naiv vagy. 

 - Azaz valami rosszat fogsz velem tenni? 

 - Azt teszek, amit akarok. És te hagyod. 

  - Miért tenném? 

 - Azért, mert tudod, hogy muszáj. 

-  I... igen, de én nem gondolok arra a dologra. Tudod, arra - makogok. Elérte azt, hogy elhagyatott legyek a szeme előtt. Gyámoltalan és tanácstalan. Esetlen és magatehetetlen. 

 - Milyen dologra, szerelmem? Mondd el.

 - Én... nem...

 - Mondd már, Bryanna. 

  - Én... szégyenlem. 

 - Te vagy szégyenlős? Ez hihetetlen. 

 Azt hiszem, ha nem lennék a széken, hanem állnék, akkor a lábam biztos, hogy felmondta volna a szolgálatot, én pedig erőtlenül estem volna össze. Azt hiszem, akkor könnyebb dolga lenne, ha eszméletlen lennék. 

Mégis mire gondol? Nem fogok lefeküdni vele itt, és így! 

 - Azt hiszed, hogy nem akarok lefeküdni veled?

 - Mi? 

 - Ezt mondtad.

 - Nem mondtam.

 - Hallottam, szerelmem. 

 - Én... hangosan mondtam volna? Basszus. Nem akartam kimondani. 

 - Oo, értem. Akkor csak gondoltál rá. Le akarsz feküdni velem, édesem? 

 - Mi? Nem!

 - Nem?

 - Biztos, hogy nem! 

 - Nem ezt mondtad az előbb, édesem.

 - Félek, Mike.