Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

húsz: Kihívások

"Édesem."

"Szia, idegesítőm."

"Mit csinálsz, szerelmem?"

"Vártam az üzeneted."

"Tényleg?''

"Nem.''

"Oh, milyen rossz vagy. A végén még csalódok benned, cicah."

"Sajnálom, kandúr. Nem ez volt a szándékom."

"Mit teszel, hogy megbékíts?"

"Mit akarsz, mit tegyek?"

"Inkább jobb, ha nem kérdezed meg."

"Miért?"

"Felizgatsz vele."

"Komolyan?"

"Igen."

"oh."

"Ne még oh-z nekem. Rendben?"

"Jaj, milyen ingerlékenyek vagyunk ma."

"Probléma, cica?"

"Nincs, uram."

"Van ma kedved néhány kihíváshoz?"

"Még szép."

"Nézd. Adok három feladatot, amelyeket hozzászólás nélkül teljesítened kell. Ha nem csinálod meg, egy napig azt kell tenned, amit mondok. Ám ha mégis megteszed mindhármat, én leszek az, aki egy egész napig engedelmeskedik neked. Természetesen maszkkal, és persze úgy, hogy nem vagyok köteles felfedni magam."

"Tényleg ezt akarod? Te is tudod, hogy veszíteni fogsz."

"Szerelmem, fogalmad sincs, hogy mi következik ezután."

"Ajj, hagyjál már, milyen rossz történhetne?"

"Jobb, ha meg sem kérded."

"Adod a feladatokat?"

"Ne légy türelmetlen, cicám."

"Oh, de az vagyok."

"Mit is mondtam én az OH-ról?"

"Ah, bocs."

"Alig várom, hogy ezért megfizess, cicám."

"Arrr."