Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

harmincnégy: "Tetszik a csipkés melltartód. Aranyos."

 - Te rohadék, engem nem vetkőztetsz le, az biztos!

 - Miért nem? Akarom látni a bőrödet. Pontosabban: meg akarlak érinteni. Nem tudom, mitől tartasz. Láttalak már meztelenül a parkban. 

 - Még csak ne is emlékeztess erre!

 - Miért ne, cicám? 

Kezével a blúzom alá nyúl, és egy kicsit megemeli azt. Keze hozzáér a bőrömhöz. Annyira puha. 

Biztos vagyok benne, hogy tökéletes. Kívül tökéletes, de belül megromlott. Bár én a magam szemszögéből beszélek. Ha úgy vesszük, én is romlott vagyok. 

 - M... mert...

Elgondolkodtat. Miért nem? Nem is tudok kinyögni két normális szót. Térj már észhez, Bryanna!

 - Mert miért? Mondd el nekem is, szerelmem. Mondd, hogy mi zavar.

Tovább folyatja blúzom levevését, mígnem meghallok egy különös zajt.

 - Te most tényleg elszakítottad a blúzomat? 

 - Azt tettem? 

- Szórakozol velem? 

 - Azt teszem? 

 - Menj a pokolba, Mike! Vagy épp az, ami a neved. 

 - Ez tetszik. 

 - Tetszik, hogy összezavarsz?

 - Nem. Tetszik a csipkés melltartód. Aranyos.

 - Te, te, te, te... agh!