Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

harminchat: "Csókolj meg!"

 - Félsz tőlem, Bryanna?

 - Nem. 

 - Akkor mitől félsz? 

 - Attól, amitől tenni szeretnél velem. 

- Azaz tőlem. 

 - Nem.

- Ismerd el. 

 - Boldoggá tenne az a tény, miszerint félek tőled? 

 - Történetesen igen. 

 - Rendben, te nagyon hülye. Igen, félek tőled. 

 - Miért?

 - Mármint? 

 - Mi mármint? Kérdeztem valamit! 

 - Lehetetlen alak vagy. Miért?

 - Mi? 

 - Szórakozol velem? 

 - Nem. Nem értem, mit akarsz mondani. 

 - Én sem, hogy te mit akarsz. 

 - Miért félsz tőlem, Bryanna? 

 - Azért, mert ezeket a dolgokat teszed...

 - Folytasd.

 - Miért csinálod?

 - Én... nem tudom. 

  - Nem tudod? 

 - Kedvellek. 

 - És nem tudsz te is úgy kedvelni, mint a hozzád hasonló kamasz pasik? A hormonokkal a fejedben, és nem a cselekvéseidben? Nem tudsz te is virágot és csokit adni, vagy épp elvinni moziba? 

 - Te is nagyon jól tudod, hogy nem tudok ilyet tenni. 

 - Tudom. De szeretném. 

 - Azt akarod, hogy ezeket tegyem? 

 - Persze. Minden lány ezt szeretné. 

 - Nagyon biztos vagy magadban. 

 - Az vagyok?

 - Igen, az. Lássuk, ezek után is ennyire biztos leszel magadban. 

Akarok még mondani neki valamit, de egyszerűen képtelen vagyok a beszédre. Ajkai rettenetesen közel vannak az enyémekhez, érzem a forró leheletét az arcomnak csapódni. Túl közel van, szinte már megérint. Mégsem csókol meg. Miért nem teszi? Meg akarom, hogy csókoljon? Tényleg ezt akarom? 

 - Csókolj meg. 

Ürességet érzek a fejemben. Miért közeledek az ajkai felé? Miért vagy bolond, Bryanna? Megcsókolom. Nyelve bejutást kért számba, én pedig megadtam az engedélyt. Csókja felkerül a legjobb csókjaim tízes skálájába, sőt, át is veszi az első helyet. Túlságosan  is szenvedélyesen veszi birtokba ajkaimat. Legszívesebben beletúrnék dús hajába. 

A pokolba az ajkaiddal, Mike! Miért tetszett ennyire ez a csók? Ami tény: rettenetesen jól csókol.