Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

ötvenegy: " Unatkoztam"

Egy csodálatos álomból ébredek fel. Hogyan jutottam ebbe a pozícióba? Ha emlékeim nem csalnak, Andyvel szembe aludtam el, most viszont háttal fekszem neki. Keze a derekamon pihen, ami rettenetesen jó érzést kelt bennem.

Azt kívánom, hogy ez a nap ne fejeződjön be. Minden annyira tökéletes. 

Attól tartok, hogy meg fogom szegni az ígéretem. Mindennél jobban vágyok arra, hogy lássam őt. Meg akarok fordulni, de nem tudok.  Annyira erősen tart, mintha attól félne, hogy elszöknék. Vagy épp tudja, hogy reggel meg akarom nézni az arcát. Szerintem a második a valószínűbb. 

Remélem, nem fog történni semmi, és nem fogunk veszekedni. Nem hinném, ha belehalna abba, ha egyszer, legalább egy napon keresztül rendes lenne hozzám. Na meg, abba sem, ha megengedné, hogy lássam őt. 

Azt akarom, hogy felkeljen, és hogy mellettem legyen. Azt akarom, hogy töltsünk együtt minden időt, még akkor is, ha nem láthatom őt. Ha kell, megkötözhet, mert megcsinálok érte mindent. Tényleg mindent? Meglehet, hogy ez inkább egy metafora. 

Mit csináljak, hogy megébredjen? Legyél már egy kicsit gonosz, Bryanna! Ő is sokszor volt veled ilyen! Most mindenért megfizethet! 

Megvan!

Várok néhány percet, amiben elég önbizalmat, bátorságot és akaraterőt gyűjtök, majd elkezdek rug-kapálni úgy, mint egy őrült. Megrúgom vagy háromszor, de meg se kottyan neki. 

Ekkor eldöntöm: énekelni fogok. Vagyis inkább ordibálni. 

 - Anyának olyan lánya van, mint egy kiscica. Anyának engedelmes lánya van. Anyának olyan lánya van, mint egy kiscica. Anyának engedelmes lánya van. Anyának olyan lánya van, mint egy kiscica. Anyának engedelmes lánya van.

Olyan hangosan énekelem, hogy már fáj bele a torkom. 

 - Bryanna, mi az isten történt veled? Minden vagy, csak engedelmes nem! Milyen macskáról álmodsz? Nem látod, mekkora feneked van? Csak ez már akkora, mint egy szekrény. 

 - Ne légy szemét! Nem is nagy a fenekem! 

 - Ne legyek szemét? - emeli fel a hangját. - Itt énekelsz nekem, amikor aludtam.

 - Unatkoztam, és azt akartam, hogy felébredj. 

 - Aha, unatkoztál? 

 - Igen, de... 

Nem tudom befejezni mondatom, mert hassal lefelé az ágyra nyom. Egyik kezével a fejem fölött az ágyhoz nyomja a kezeim, másik keze szabadon marad. 

 - Kérj bocsánatot!

- Miért tenném? 

 - Bryanna, kérj bocsánatot, vagy valami rosszat fogok tenni veled! 

 - Soha nem kérek bocsánatot! 

 - Ne mondd, hogy nem adtam lehetőséget, édesem. 

Tudom, hogy vigyorog, még akkor is, ha nem látom az arcát. Nem adom fel. Nem tud semmit sem tenni. Ő csak egy... 

Gondolataimat az szakítja félbe, hogy keze a nadrágom alá kerül, és a fenekemet kezdi el simogatni. 

 - Hm, csipke. Remek választás, édesem. Nem akarlak másban látni, csak és kizárólag csipkében. 

 - Andy? Mit csinálsz? 

 - Szórakozok, édesem. És te? 

Már épp válaszolnék, amikor tenyere óriásit csattan a fenekemen. 

 - Aú! Mit csinálsz? 

 - Mint már mondtam, szórakozok. 

 - Megütötted a fenekem! 

 - Ezt tettem?  - kuncog, fogával pedig elkezdi lehúzni az alsómat. 

 - Andy, kérlek! Fejezd be! Megharagszom! kérlek! 

 - Arr, megharagszol? Én is haragszom amiatt, mert felébresztettél egy csodaszép álomból. Azt mondtad, unatkozol! Hát most elérem, hogy ne unatkozz! 

 - Nem még unatkozom! Kész, fejezd be! 

 - Mr, édesem! Annyira szép feneked van. 

Hangja játékos és vidám. Tetszik, hogy így látom - hallom.  Részletkérdés -, de nem akkor, amikor épp a fenekemet mustrálja. Hagyja csak szépen békén! Az az enyém. 

 - Hagyd békén a fenekem!

 - Most az enyém  - morogja, és ismét ráüt. 

Egyáltalán nem fáj. Csak azt éri el ezzel, hogy megharagudjak rá. 

 - Ó, a pokolba is, sajnálom! Oké? Sajnálom! Nem még fogom tenni! 

 - Mit nem fogsz tenni? 

 - Nem még keltelek fel.

 - Tehát fogunk még együtt aludni?

 - Nem tudom. 

Keze továbbra is a fenekemet és a lábamat simogatja. 

 - Ha megengeded, hogy ma is veled aludjak, kiveszem a kezem. 

 - Oké, megengedem! Na, gyerünk, vedd ki. 

Kivette a kezét, de még egyszer, utoljára megüti a fenekem. 

 - Agh, ez most mire volt jó? 

 - Imádom a feneked. 

 - Ahj!

 - Bryanna? 

 - Igen, Andy? 

 - Vigyázz magadra. Szeretlek.

 - Mi? 

Egy határozott mozdulattal leugrik az ágyról, és az ajtó felé szalad. Gondolkodni sem tudok, utána szaladni pedig végkép nem, ugyanis még mindig a fellegekben járok. Mit csinál velem ez a srác? Megőrjít, ez már biztos.