Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

negyvenhat: A csoki segít

Bryanna szemszöge

"Mikor találkozunk ismét? Úgy igaziból? Kapucni nélkül."

Gépelem be, s izgatottan várom a válaszát. Remélem, hogy hamar válaszol. Annyira hiányzik, pedig nincs öt perce, hogy elváltunk. El sem tudom képzelni, hogy milyen lesz akkor, amikor igazából találkozunk, milyen lesz, amikor láthatom és megérinthetem őt... milyen lesz akkor, amikor végre együtt leszünk. Vajon ez meg fog történni? Minden úgy lesz, ahogyan azt elképzeltem? Ő a tökéletes férfi számomra? Vagy csak játszadozik velem?

"Nem tudom, édesem. Ne légy türelmetlen."

Ne legyek türelmetlen? Mi az, hogy ne legyek türelmetlen? Jézusom, ez a srác kikészít! 

Leülök a nappaliban lévő kanapéra, és gondolkodom. Ha valaki azt mondta volna, hogy szeretni fogok egy olyan idiótát, akivel a leginkább üzenetben beszéltem, szemberöhögtem volna, és el küldtem volna a pokolba. Most pedig... mit is mondhatnék? Tényleg megtörtént. Tényleg beleszerettem. 

Lehunyom a szemem, és egy rózsaszín felhős világba képzelem magam. Milyen jó lenne, ha tényleg egy rózsaszín világban élnék. Elfelejteném Andyt, elfelejtenék mindent. 

Néhány óra alvás után a telefonom csengésére kelek fel. 

 - Igen?

 - Neked is szia, szerelmem. 

 - Andy? Te tényleg felhívtál? 

 - Miért ne hívnálak? 

 - Eddig sosem tetted. 

 - Akkor mostantól fogom. 

 - Miért? 

- Tudod mit? Igazad van. Nem még foglak hívni. Annyira... hülye vagy. 

 - Most tényleg azt mondtad, hogy hülye vagyok? Tudtam, úgy tudtam. Csak szórakozol és játszadozol velem és az érzéseimmel. 

 - Nem akartam ezt mondani. 

 - De, akartad. Azt akarod, hogy hülyén érezzem magam, hogy mindig neked legyen igazad. Ha valamit mondok, akkor megharagszol. Nem, Andy, nem. Elég volt. Én befejeztem. 

 - Bryanna, kérlek. 

 - Mit kérsz? 

 - Én... nem tudom. 

Mintha remegést hallottam volna a hangjában, de azonnal el is vetem ezt a gondolatot. Az ő hangja nem remeghet.  Ő csak egy idióta, és csak szórakozik velem. Nem leszek többé a játékszere. 

 - Vége, Andy. Szép napot. 

 - Bryanna, várj. Ne rakd le. 

Még mielőtt meggondolhatnám magam, megnyomom a kikapcs gombot. Nem érdemli meg, hogy jó legyek hozzá. Nem bocsájtok meg neki. Bekapcsolom a tévét, és az adók között barangolok, közben pedig gondolkodok. Miért csak körülötte forognak a gondolataim. 

A hűtőhöz sétálok, és kiveszek egy tábla csokit. A csoki sokkal jobb, mint a fiúk. A csoki segít nekem.