Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

negyvenkilenc: "egyedül vagyok, és szükségem van rád"

Andy szemszöge

"Andy."

"Andy, válaszolj."

Nem válaszolok. Nincs miért.

"Kérlek."

"Befejeztem a sütést. Gyere, és kóstold meg."

Épp palacsintára van most szükségem. 

"Mit akarsz még, Bryanna?"

"Elmondtam, mit akarok."

"Nincs szükségem a palacsintáidra. Mit akarsz?"

"Nem értelek."

"Mit akarsz? Mit vársz el tőlem? Nem vagyok normális. Őrült vagyok. Mit akarsz, milyen legyek, mit tegyek? Nem fogom sosem megérteni. Annyira különbözőek vagyunk. Ma te haragszol, holnap én... Beleuntam ebbe. Nem tudunk barátok lenni, még két napig sem, mert csak veszekednénk."

Úgy gépelem be ezeket a sorokat, mint egy érzéketlen pöcs. Tényleg megőrültem.  Szeretem ezt a nőt, ő pedig néha úgy viselkedik, mintha semmit sem számítana neki. Normális srác akarok lenni, de nem tudok. Ez vagyok én, és nem tudok megváltozni. Lehet, hogy megtudnék változni, már ha lenne kiért. 

Egy idióta vagyok. Tudom. De nem vagyok kőből. Emlékeim vannak és érzéseim. Szeretek visszaemlékezni azokra az időkre, amikor a szüleim még éltek. Akkor még egy normális srác voltam. Boldog. 

Emlékszem azokra a napokra, amikor anyával sütöttünk, és elkezdtünk verekedni a liszttel. Aztán megvártuk apát, és úgy, ahogy voltunk, lisztesen, összeölelgettük őt. Hiányoznak ezek az idők. 

Nem tudom, mikor kezdtek el potyogni a könnyeim. Ebben a pillanatban egyedül vagyok. Nincs senkim. Szükségem van valakire, valakire, aki mindig mellettem van, és úgy szeret, ahogy vagyok. Bryanna sem az enyém. 

Eltelt egy óra, várom az üzenetét, ami nem akar megérkezni. Biztos, hogy akadt fontosabb dolga. Miért is gondoltam azt, hogy azonnal fog válaszolni? És ami a legfontosabb: vajon valami olyat írna, ami nekem is tetszene? Bár ez nem fog megtörténni. Ez csak egy álom. Egy banális, elutasító üzenetet fog küldeni, ami lehet, hogy néhány szóból fog állni. Térj már észhez, hülye gyermek! Nem akar téged. Senki sem akar téged.