Üzenetek egy idiótától / fordítás / BEFEJEZETT

harmincegy: "Bryanna, miért vagy te ilyen hülye? "

 - Nem ízlenek az ajkaid! Töröld le! 

 - Akarod, hogy letöröljem? Tudod, mindezt a nyelvemmel is megtehetem. 

 - Idióta! Szalvétára gondoltam. 

 - Ennyire rossz volt? 

 - Igen.

 - Rendben. Akkor megpróbáljuk ismét. 

 - Ne, ne, ne, ne, ne! Várj, hé! - visítom. 

 - Miért várjak, szerelmem? Miért pazarolnánk azt a drága időt? 

 - Azt mondtam, várj!

 - Nem te hozod a szabályokat!

- Hallgass meg engem is, legalább egyszer!

 - Jó. Mondd.

 - Ha kiszabadítasz, megcsókollak. 

 - Sokat gondolkodtál ezen? - kérdezi nevetve. 

Miért nevet? Idióta! 

 - Nem, történetesen nem gondolkodtam rajta sokat. 

 - Látszik.

 - De most mi baj van az ötletemmel? Miért nem oldozol el? Nem fogok elszökni.

 - Tudom. De így jobban felizgatsz. És nem akarom, hogy megláss. 

 - Miért nem? 

 - Elég a kérdésekből. 

 - Lehetetlen alak vagy. 

 - Tényleg? Az vagyok? 

 - Igen, az vagy! Utállak!

 - Én is szeretlek. Hadd pusziljalak meg.

 Azt várom, hogy ismét émelyítően tökéletes csókban részesít, ehelyett viszont ajka a nyakamra tapad. Tetszik. Ajka a nyakamon. Forró csókjai teljesen elkábítanak. Kezét a mellemhez vezeti, óvatosan masszírozni kezdi az egyiket. 

Mi ebben a srácban az elbaszott dolog? Miért érzem sebezhetőnek magam, amikor a közelében vagyok? 

Miért akarom azt, hogy a hajába túrjak, miközben ő ismét az ajkaimat becézi?

Bryanna, miért vagy te ilyen hülye?