Kamu valóság-h.s./befejezett

11.-Ruby

Hope

Éjfélt ütött az óra.Míg a szobatársnőm mélyen aludt én forgolódva próbáltam csak meg a lehetetlent.Olyan nehéznek bizonyult álomba ringatni magamat.Folyamatosan azon morgolódtam,hogy miért nem tudom érdekesebbé tenni a kapcsolatomat Dennissel. Egyértelmű,hogy velem van a probléma.Nem vagyok neki elég jó.

Éjfél tájékán jött egy üzenetem ismeretlen számról.

"Vöröske" Állt az sms-be.Értetlenül ráncoltam a szemöldököm.

"Most ki kell találnom,hogy ki üzent?Elég para,hogy a hajszínemre utalgatsz üzenetben." Üzentem rögtön vissza.

"Gyors válasz.Nem tudsz aludni?"

"Ki vagy?" Nyeltem nagyot és kissé kezdtem nyugtalan lenni.

"A sofőröd. Megijedtél,hogy egy zaklatód vagyok?"

Döbbenten néztem a betűket.Kis izgalom keringett bennem.

"Harold!Lányként elég sok mindennek vagyok kitéve,szóval nem meglepő ha azt mondom,hogy kissé paranoiás vagyok."

"Megtennéd,hogy nem a teljes nevemen szólítasz meg mindig?"

"Ne követelőzz!" Nevettem el magam.

-Mit csinálsz?-kérdezett álmosan Jen.

"Ez nem követelőzés..." Jött közben az újabb üzenet.

-Bocsi,sms-ezek.-suttogtam.

-Ilyenkor?Még is kivel?-helyezkedett vissza kényelmes alvó pozíciójába.

-Öhm...anyával.-Füllentettem.Nem akartam,hogy Jennifer vallatásba kezdjen.

-Halkabban nevess kérlek.-dünnyögött,majd ismét beállt a csend.

"Úgy látszik elaludtál."

"Nem aludtam el Harry,csak felkeltettem Jennit."

"Még is mivel?Nem halkítottad le a telefonodat?"

"Harry,kérlek!Inkább mond el,hogy kitől tudod a számomat!"

"Na ez követelőzés."

"Harold!Most ha tudnám a teljes,szép hosszú nevedet..."

Vártam,de nem jött újabb sms,engem pedig majd megölt a kíváncsiság,hogy kitől szerezte meg a számom és,hogy mi a teljes neve.

Harry

Egyből válaszolt és ez egy hatalmas mosolyt csalt ki belőlem.Miközben vezettem az utakon próbáltam összpontosítani és egy kézzel visszaírni.Nem volt nehéz,mert alig voltak az utakon.Pár perccel múlt éjfél.Ha a város központját elkerüli az ember ,akkor nagyon jól lehet közlekedni éjjel.

Tudom,hogy most édesanyámat feldühítené a veszélyes módon való közlekedésem,de ő most nincs itt, hogy figyelmeztetni tudjon.

Mikor bekanyarodtam a garázskapuhoz az autó fényszórója megvilágított egy alakot.

Jelzett a telefonom,hogy üzenetem érkezett,de ez most fontosabbnak bizonyult.Telefonomat a zsebembe csúsztattam és kivágtam a kocsi ajtaját.

-Nagyon remélem,hogy jó okod van arra,hogy megjelentél a házam előtt.-kezdtem egyből bele,mikor már felmértem,hogy ki is az.

A barna hajú lány mosolyogva állt és várt még odaérek hozzá.

-Beszélgetni jöttem.-rántotta meg vállait és amint közelebb értem kezét felcsúsztatta a vállamon.

-Ne érj hozzám édes.-szedtem le kezét a testemről.

-Ugyan.Tudom,hogy szükséged van egy kis vigasztalásra,most,hogy a bátyám tönkre tette az életed.-simított végig államon.Élesen beszívtam a levegőt.

-Mind a ketten tudjuk,hogy miattad van minden.-fogtam meg erősen a csuklóját.

-Borítsunk rá fátylat.-pillantott rám nagy műszempillás szemeivel.

Elengedtem kezét,majd elindulta be a házba.Hallottam,ahogy magassarkújával jön utánam,de a küszöbnél visszafordultam.

-Úgy látom neked nagyobb szükséged van a vigasztalásra Ruby.-vigyorogtam,majd beléptem a házamba,de mielőtt becsaphattam volna az ajtóm a lány beslisszant.

Nagyon jól tudta,hogy hol a villany így egyenesen felkapcsolta és megpillanthattam telt idomait,amelyet egy koromfekete ruha takart.A részleteket nem elemeztem.Ismertem minden egyes mozdulatát,testrészét közelről.

Hátat fordítottam és elindultam a konyhába.Az első szekrényből kikaptam a poharat és a csapból vizet eresztettem.Neki dőltem a pultnak és miközben a poharat a számhoz emeltem a lány közeledett felém.Kivette a kezemből az eszközt és hideg kezeit felcsúsztatta a vékony kabátom gallérjához.Megvetően pillantottam rá és vártam egy percet,majd meggondolatlanul ,dühösen és kiéhezetten durván az ajkainak estem.

Újabb hiba.