Kamu valóság-h.s./befejezett

59.-Az utód

-Mr.Styles. Önt keresik a kettesen.-szól a vezetékes telefonba ,titkárnőm,Polly.

Fáradtan fújom ki a levegőt és hátradőlök a fekete,bőr,irodai székembe.

5 hónapja ,hogy eljöttem Whitefall-ból. Majdnem fél éve.

Megpördültem a székemmel együtt.Felálltam és az asztalra támaszkodva nyúltam a telefon gombjáért.

-Ki keres?-kérdeztem érdeklődően.

-Liam Payne,uram.

-Lemegyek.-szólok bele utoljára és ellökve magam az asztaltól ,trappolok ki az irodából.

Átfut az agyamon,hogy még is mit keres itt Liam. Telefonon tartom vele a kapcsolatot ,így eléggé meglep,hogy képes volt több mint 10 órás repülőúttal Angliába jönni. Kissé idegessé válok a helyzet miatt. Hope jut eszembe és az ő felragyogó mosolya.Talán valami baj történhetett.

Megnyomom a lift gombot és idegesen várom,hogy végre kinyíljon az ajtó.

Hosszú perceknek tűnik ,míg leérek az alsó szintre.A pult után balra fordulva megpillantom a már ismerős alakot.

-Rendesen megleptél most!- Hallatszik a hangom ,ahogy elterjed az üres légtérbe.

Kezet fogunk,amint odaérek,majd biccentek,hogy kövessen.Az irodaház büféjébe vezetem és leülünk egy asztalhoz.

-Mi járatban?-kérdezem nyugodtsággal.

-Sajnos nem családi látogatáson vagyok itthon.-hangja pánikszerűen tör fel.

-Baj van?-térek a lényegre és összeráncolom a szemöldökömet.

-Tudom,hogy kényes téma...-kezdi el és lesütöm a szememet.

-Hope-ról van szó,igaz?

Némán bólint.Szemei laposakat pislantanak ,hangja fáradt a repülőúttól.

-Harry.-húzza el a száját.-Hope terhes.-kacagja el magát kellemetlenül.

Értetlenül nézek barátomra.

-Van barátja?-dőlök előre a székben és térdeimre támaszkodom.

Tudom.Nagyon jól tudom mi a válasz.Szívem hevesen dobog.Tudom,hogy Hope-nak nincs barátja.Nem kötelezné el magát,ha még is ,akkor annak a személynek nagyon különlegesnek kell lennie.

Liam nemlegesen bólint,majd ujjaival dobolni kezd az asztalon.

Szorosan hunyom le a szememet és egyszerre törnek fel bennem az emlékek.

-Miért csak most szóltok?-állok fel.A lendülettől székem hátraborul és nagyot csattan az üres helységbe.Az éppen ott dolgozó büfés lány ijedten pillant felénk.

-Hope eltűnt.Mind tudtuk,hogy valami nincs rendjén.Nem járt be órákra.Minden összeborult mióta elmentél.-állt fel Liam.A levegőt kapkodta a mondatok között.

Hevesen fordulok meg és üvöltve ütök bele a falba.Kezem borzalmasan fáj és biztos vagyok benne,hogy másnapra csúnya ,lila nyom lesz az öklömön.

Percekig ki és be fújom a levegőt.Vállamra egy kéz csúszik,ami rászorít a területre.

-Felépülésem után ,mikor már tudtam eljövök haza felkerestem Hope-ot.-mondtam hangosan.-Tudta igaz?Tudta,hogy teherbe eshet és figyelmetlen voltam ,kihasználta a pillanatot,hogy olyan ...

-Fejezd be Harry!Ezek nem igazak!Nézz magadra.Megvádolod azt akit szeretsz?-halkan beszél,bár így is sejtem,hogy pár ember hallja,amit eddig beszéltünk.-Hope szedett fogamzásgátlót.

-Akkor?-fordultam meg.

-Nem 100%-os megoldás.Mindig van kockázati tényező.

***

Sziasztok!

Úgy terveztem ez lesz az utolsó rész,de kissé el kell nyújtanom a dolgot,hogy mindenre fény derüljön.

Remélem tetszett ez a rész és köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket!