Kamu valóság-h.s./befejezett

12.-Merengő

Harry

Ruby erősen meghúzta a hajam,mire elvettem kezét a fejemtől.

-Én irányítok,mindig!-morogtam.

Cseppet sem voltam finom.Nem érdekeltek az érzései,ami valószínűleg neki nincsenek is.A combjaira csúsztattam kezemet,majd felemeltem és a falnak préseltem testét. 

Megint nem gondolkozom józanul.

Elengedtem a lány combjait ,aki a súlyánál fogva kapaszkodott a nyakamba.Elszakadtam ajkaitól és kezeimet a falra csaptam.Az előttem álló lány vigyorgó és gonosz tekintetét vizslattam. 

-Tudtam,hogy nem bírsz ellenállni nekem.-simított végig ajkaimon.

-Tudod merre van az ajtó.-suttogtam,majd ellöktem magamat a faltól.

-Egy percig se aggódj.Marcellnek nem mondom el.De nekünk.Kettőnknek.Egymás mellett kéne lennie.-rántotta meg vállait.

Hangosan felnevettem.

-Ebben ne legyél olyan biztos.

Hope

-Életemben nem voltam még ilyen friss.-melegített be a reggeli futáshoz Jennifer.

-Szerintem életedben nem aludtál még ennyit.-fogtam össze a hajamat egy szoros copfban,majd futásnak eredtem.Bár lényegtelen lépésnek bizonyult,ugyan is pár méter futás után már a tarkómon volt és a rövidebb hajszálak nem akartak elszakadni arcomtól és számtól.

-A hatás a lényeg.-kezdett el nagyobb tempóban futni és én is elkezdtem gyorsabbra kapcsolni.

Mikor kellőképpen lehagytam a barátnőmet megálltam és győzedelmesen megfordultam,majd a térdemre támaszkodtam és próbáltam rendezni a szapora légzésem.

-Basszus még mindig veretlen vagy.-bosszankodott.

-A futó múltam miatt van.-kezdtem el vissza fele sétálni a kis erőből a kocsim felé.

-Várj már.Lehetetlen utol érni pedig csak sétálsz.Te valami terminátor voltál előző életedben?-nevetett.

-Lehetséges.Viszonylag magas is vagyok.-gondolkodtam el viccesen.

Elővettem telefonomat a kardigánom zsebéből és megnéztem jött-e új sms-em. Általában enyém az utolsó szó,de most azt kívántam bár csak vissza írna Harry.

-Olyan beképzelt.-fintorodtam el.

-Kicsoda?-kérdezte Jen.

-Hát Harry.-forgattam meg szemeimet.

-Harry?Miért?

-Mert nem...-eszembe jutott,hogy Jennifernek azt mondtam anyukámmal üzengetek az este kellős közepén.-...mert nem kedves.

-Hú.Ez aztán a magyarázat.Szerintem igazán kedves tőle,hogy hazahozott tegnap.

-Lehet,de ez csak a látszat.

-Látszatra elég helyes és legszívesebben beletúrnék a hajába.Mindig amikor meglátom csak erre tudok gondolni.Vajon milyen puha lehet a haja.Te nem érzed ezt?

-Ezt most komolyan mondtad.-nevettem ki.-Haj fétised lett hirtelen?-nyitottam ki a kocsi ajtaját és behuppantam.

-Lehetséges.

Jennifer beleültette a bogarat a fülembe.Elgondolkoztam vajon milyen lehet Harry illata.Közelről.Igazán közelről.

-A föld hívja Hope-ot.El kéne indítani a kocsit.-integetett a kezével előttem.

-Bocsánat.Gondolkozni sem szabad?

-Fogadjunk még mindig bánt,hogy Dennis lekoptatott.

-Mi?-bevallom őszintén eszembe sem jutott egészen idáig.Valóban kissé dühített a dolog,hogy Dennis nem ért rá elmenni a hegyekbe kirándulni.-Akarom mondani...igen is,hogy bánt a dolog és jogosan,de egy részt magamra is haragszom.Lehetséges,hogy nem vagyok neki már elég érdekes.-kanyarodtam be egyik utcából a másikba.

-Egészen eddig semmi baj nem volt a kapcsolatotokban és most kezdesz el ilyen hülyeségeken agyalni?-nézett rám furcsán.

-Igazad van.Nincs miért aggódnom.

Pedig igen is lett volna...