Kamu valóság-h.s./befejezett

16.-Hazugságok hálójában

Hope

-Jaj Dennis!Micsoda meglepetés!

-Hope?Mi a...

-Ő a barátnőd?-fordultam a mosolygó lányhoz,aki még mit sem sejtett.-Micsoda udvariatlan vagyok.Hope vagyok és ő itt a jelenlegi barátom,vagy is már csak a volt barátom.

A lány szemei egyből szúróssá változtak.

-Ez igaz?-kérdezte a fiúra nézve.

Dennis megvakarta a fejét és itt ronthatta el,mert a lány felháborodva felállt.

-Szabad?-mutatott a szőkeség a tálcán lévő italra,amivel igazán nekem lett volna még tervem.Bólintottam,majd a lány elvette a poharat és Dennisre öntötte a tartalmát.

-Te utolsó féreg!-sipákolt ,majd kirohant a bárból.

A fiú egyből felugrott.

-Micsoda egy dög vagy!-fröcsögte felém,majd kirohant a lány után.Hitetlenkedve néztem utána.Szomorúan lesütöttem a pilláimat,majd lassan visszasétáltam a pulthoz,mit sem törődve a figyelő szempárokkal.

Harry

Érdekfeszítően néztem a jelenetet és csak azon kattogott az agyam,hogy mikor menjek oda Hope "barátjához" és küldjem földre egy csapással.Ujjaimon a gyűrűt idegesen piszkáltam és minden egyes mozzanatát figyeltem.

Nagyon erősen kellett visszafognom magamat a kitörő dühöm miatt,de ezt már mindennap megszokhattam,hogy csak tűröm a dolgokat csendben.

Hope erős lánynak bizonyult.Először azt hittem elsírja magát,amikor megpillantotta azt a férget egy másik lánnyal,de meglepően figyeltem sugárzó természetét.

-Rendben,most már tényleg kijelenthetem,hogy bírom a csajt.-simította meg a lány hátát barátom.

Hope halványan mosolygott,majd felpillantott rám szomorú szemeivel,miközben levette a kötényt.

-Gyere együnk.-nyújtottam felé a kezemet,amibe lassan csúsztatta az övéit.Hideg volt akár a jég,de engem ez  feltüzelt és feltöltött energiával belülről.

Visszavezettem az asztalhoz és lassan leült a helyemre.Már mozdultam el mellöle,hogy leüljek a másik oldalra,mikor utánam kapott.

-Inkább maradj mellettem.-mosolygott halványan.

Nyeltem egy hatalmasat.

Szerintem ezelőtt a lány előtt már rég lebuktam és már legelőször meglátta bennem a titkokat.

Freya lépett oda és tette le elénk az ételt.

-Louis vendégei vagytok mára.-nevetett és Hope-ra kacsintott,aki csak halkan kuncogott.

-Nézd Hope,én sajnálom,tudod nem érdemelt meg az a féreg.-mondtam dühösen.

-Néha az embereket félre lehet ismerni.Nem a valójukat mutatják és ezt nagyon sok embert tönkre tesz.Dennis a hazugságok hálójában élt és örülök,hogy minden kiderült.Talán 2 elvesztegetett évbe tellett.Rájöhettem volna előbb is.Főleg az utóbbi időben,már nem éreztem azt a vonzalmat részéről,amit régen.-mondta egyenesen a szemembe.

-Hát...-vezettem a tekintetem az ételre.-Már nem fogod megtudni az igazat.-bűntudatosan kaptam be a számba egy falat sültkrumplit.

Szörnyen fájt,hogy majd lehet én is így fogom ellökni magamtól ezt a csodálatos lányt.Mert most csak azt tudom,hogy szükségem van magam mellé.Önző módon,de lehet ő ,majd tud segíteni a bajaimon.

***

Íme itt az újabb rész.Szavazzatok ha tetszett!

Igen,tudom!Rövidebbre sikeredett a szokásosnál is,de ennek megvannak az okai.

Következő részt 6 komment után rakom fel,csak,hogy egy kicsit aktiváljátok is magatokat.Eddig kinek a személyisége tetszett a legjobban a történetből?

További jó olvasást!