Kamu valóság-h.s./befejezett

22.-A múlt eltemetve

Harry

Az utolsó pillanatban kellett döntenem.El kell engednem Hope-ot és talán így mind a kettőnknek rendeződnek az ügyei.Nekem nincs szükségem kapcsolatra,neki pedig nincs szüksége egy sérült emberre,mint amilyen én vagyok,így jobbnak láttam,ha azt mondom neki,hogy ne találkozzunk többet.

Rögtön a Hope utáni eset után az apám házához tartottam, ismét taxival.Azonnal beszélni akartam vele és mindenről beszámolni.

Kopogtam a hatalmas fa ajtón,aztán csengettem,majd egyszerre a kettőt.Hajnali kettő óra volt.Egyik percben határozottnak,míg a másikban már őrültnek tartottam magam.

Felkapcsolódott a villany és az ajtó kitárult.

-Szia apu.-fújtattam.

-Mit keresel itt fiam?Részeg vagy?-engedett be egyből a házába.Tekintve,hogy nem látjuk egymást olyan sűrűn,meglepődhetett,hogy beállítottam hajnalba.

-Beszélnem kell veled,és egy elég komoly ügyről lenne szó...nem is tudom,hogy hol kezdjem.-vakargattam meg az állam idegesen,míg a konyhába invitált.

-Lassabban Harry,nem értem egy szavadat sem!

Apám egyedül élt.A szüleim még kisebb koromba elváltak.Míg anyám Londonba maradt a nővéremmel én eljöttem ide,apa után.Aztán jött az egyetem.

-Nyugodj le,de ha már megtisztelsz a jelenléteddel,hadd mondjam el,hogy megkerestek egy másik cégtől és állás ajánlatot kaptam.-ivott bele a vizes poharába.

Fejemet felszegtem.A szívem a torkomba dobogott és csak azért imádkoztam,hogy a válasza igen legyen.

-Visszautasítottam.-mondta jelentéktelenül.

Az életem a szemem előtt vállt egyre elviselhetetlenebbé.Csendben ültem és figyeltem hátha még van valami mondanivalója.

-Szerdán viszont már a saját cégem igazgatója leszek.-vigyorgott rám.

Cseppet sem érdekel,hogy meg sem kérdezi mi van velem és nem is igazán érdeklődök irántam,de most az egyszer örülök neki,hogy nem teszi.Kifújtam a levegőt és megkönnyebbülést kellett volna,hogy érezzek,de nem történt semmi.

-Gratulálok!

-Majd összeülünk megünnepelni többen.Sikerült végre az évekig tartó ,hosszú és kemény munka.Sok mindenbe került.

-Az biztos.-túrtam bele a hajamba.

-Miért is jöttél?-tért rá a tárgyra.

-Teljesen lényegtelen.-álltam fel és távozni készültem.

-Nos...rendben.

***

Próbáltam megemészteni a hallottakat.A taxist megkértem,hogy vigyen vissza az autómhoz,mert már alkalmasnak tartottam magamat a vezetésre.

Nem tudtam kivel beszélni.Viszont abban biztos voltam,hogy Niall-el össze kell ülnöm ,mert képes volt nélkülem elintézni a saját ügyemet.Ő intézte,hogy apám kapjon egy másik állás ajánlatot és ezt az ügyet én jegelni hagytam.Beleszólt a saját dolgomba.Viszont Marcellel itt nincs vége.

Testem fáradtan zuhant be a zuhany alá.Hajam tarkómra tapadt ,ahogy a víz folyt felülről.Próbáltam megszabadulni a nyomó érzéstől,ami még mindig bántott,de egyenlőre rá jönni sem tudtam,hogy mi is ennek az oka.Dühösen a falba vertem.

Holnap első dolgom lesz,hogy meglátogassam az edző termet.

Bár apámnak nem számoltam be a hónapokon át tartó galibákról,de azt hiszem ezt el kell temetnem magamba jó mélyen és el kell feledtetnem magammal,ezt az időszakot.

***

Mi ez az idő?Be van borulva és csak esik és esik...legalább is erre fele.Tökéletes idő az íráshoz,mert igazából jelenleg semmit nem tudnék csinálni.Remélem azért ez az esős nap nem fogja befolyásolni az írásaimat...megpróbálok nem depressziós hangvétellel írni. :D

Apropó!Valaki ismeri a Nudes c. Harry Styles fanfictiont?Aki olvassa (magyarul) az linkelje be nekem.11.részig olvastam és ha valahol,esetleg,tovább lett már fordítva akkor LINKET pls!