Kamu valóság-h.s./befejezett

14.-A bár

Hope

-Szóval akkor hová is megyünk?-kérdeztem egyből.

-Gyötör a kíváncsiság kisasszony?

Bólintottam,majd mély levegőt vettem.Harry finom illata belekúszott orromba.Egyből eszembe jutott Jenni furcsa megjegyzése Harry hajáról.A fiú hajkoronájára néztem és kuncogni kezdtem.

-Mi az?-mosolygott.

Ijesztő volt Harryt mosolyogni látni.Igazából még sosem láttam,így mosolyogni.Olyan őszintén.

-Eszembe jutott a szobatársam Jenni.

-Rólam?-nézett rám furcsán.

-Igen,vagy is ha pontos akarok lenni a hajadról.Azt mondta,hogy beletúrna a hajadba.-nevettem.

-Ez elég para.-tágultak ki szemei.

-Valóban.De ne tereljük a szót.Mindig ez történik.-csóváltam a fejem.

-Rendben!Egy haverom grill bárjába megyünk,San Salivenbe.Egy órányi autó útra van innét és...

Nagyon nyeltem.Nagyon is jól tudtam,hogy hol van ez a hely.Dennis is ott tanul.

-Hát...rendben.-kezdtem fészkelődni a helyemen idegességembe.

-Valami baj van?

-Nem,csak tudod oda jár a barátom egyetemre.-mosolyogtam természetesen.Vagy is csak próbáltam,szerintem elég erőltetett és ijesztő mosoly sikeredhetett.

-Értem.

Harry

Kis feszültség állt be köztünk a kocsiba.Talán egy kicsit zavart,hogy van barátja,de ez nem jelentett semmit.

"Csak barátok!"Emlékeztettem magamat.

-Inkább mesélj,akkor most honnét és tudtad meg a számom?-kérdezett és éreztem oldani akarja a kínos csendet.

-A kérdéseidet inkább ,majd akkor tedd fel ha odaértünk.-mondtam nem túl kedvesen és a szemébe néztem.

-Értem,bocsi.-nézett rám szomorúan.

-Nem ,én bocsánat.Feszült vagyok mert nem voltam boxolni és ott általában levezetem ezt.

-Te boxolsz?-csodálkozott.

-Igen.Néha szoktam.-rántottam meg a vállamat.Látszott,hogy ezzel egy kicsit most megleptem.Lehetséges,hogy nem kellett volna elmondanom.A meleg srácok egyáltalán járnak boxolni?Nem túl erőszakos nekik?

-Hát ez furcsa?-rázta meg a fejét.

Kis csend állt be köztünk.

-Liam.-adtam meg hirtelen arra a kérdésére a választ,hogy kitől is tudom a telefonszámát.

-Tudtam.-kiáltott fel és elnevettem magamat.Olyan aranyos.

"Jézusom Harry.Nem,nem aranyos!"

Hope kifele nézegetett az ablakon.Néha kiigazított egy tincset az arcából és az üvegnek döntötte a fejét.Egy kis idő után a rádióhoz nyúlt és bekapcsolta azt.Annyira jó volt nézni minden egyes mozdulatát.Legszívesebben magamhoz öleltem volna.Minden mozdulata szép volt és lágy.

Halkan szólalt meg a zene,de nem bírt még sem csendben maradni és nem bírta ki,hogy ne bombázzon a kérdéseivel.

-Eddig miért nem futottunk össze az egyetemen?

-Nem tudom.Nem sokat jártam be az órákra.-rántottam meg vállamat.

-Értem.-bólintott.-Említetted,hogy válaszaid cserébe nekem is kell valamit tennem.Mi lenne az?

-Ezen még nem gondolkoztam el,de majd behajtom rajtad.Egyszer,ha eszembe jut valami jó cselekedet.-kacsintottam rá ,mire megforgatta szemét.

Más lány ettől régebben rögtön eldobta volna az agyát.

***

Hope

Kiszálltam a kocsiból és az első dolgom a végtagjaim kinyújtóztatása volt.

Talán kissé túlzásba vittem a kérdezősködést az út alatt,de annyira meg akarom ismerni ezt a fiút.Szinte kétségbeesetten.

-Gyere kislány.-ment előre Harry és maga után hívott.

-Kislány?-nevettem és hosszú lépteit gyorsan utolértem.Még szerencse,hogy a kényelmes Converse cipőmet vettem fel.

-Szia Louis!-köszönt hangosan,mikor beléptünk a bárba.Nem voltak sokan.Ez a Louis nevezetű egyén egyből odajött és vidáman kezet fogott Harryvel.

-Harold Edward Styles!-nevetett Louis.-Rég láttalak erre fele!

Legalább már erre a kérdésemre is választ kaptam.

***

Ha tetszett csillagozz és hagyj magad után nyomot.