Kamu valóság-h.s./befejezett

31.-Nem vagy egyedül

Hope

Harry egy hatalmas hamburgert rendelt.Már előre gyomorgörcsöm volt,hogy ezt még is,hogy egyem meg úgy,hogy ne látszódjak gusztustalan malacnak.Farkasszemet néztem az étellel,majd erőt vettem magamon és beleharaptam.

-Szóval ki is ez a lány?-kérdeztem hirtelen miután lenyeltem a falatot.

Harry kifújta a levegőt.Ideges volt.

-Tudod ki az a Marcell,igaz?

Bólintottam.

-Jennifer rokona.

-Jenni rokona az a faszfej?-húzta fel a szemöldökét Harry.

-Igen,de nem igazán ismerem a srácot.-kaptam be egy sült krumplit.

-Ha csak a közeledbe menne is kinyírnám.

Szavai őszintén és komolyan hatottak.Most mér végkép nehéz kiigazodni Harryn.Egyszer úgy beszél velem ,mint aki nem akar semmit,máskor úgy mintha már birtokolna engem.

-Harry?Még is ,hogy jön ide az a lány...Ruby?

-Marcell húga és én lefeküdtem vele.

Hirtelen nyelni is elfelejtettem,így a falat megakadt a torkomon és köhögni kezdtem.Miért mondja el ezt pont nekem?

-Jól vagy?-kérdezte.

-Igen,de még is mit szeretnél elmondani nekem?

-Tönkre tettem azt a lányt Hope,Marcell bepipult és nekem jött egy buliba.-szám egy 'o 'alakot formált.-Később kiderült ez a lány maga az ördög.Messziről elkerülik a pasik.Marcell megfenyegetett,majd kijelentette,hogy meleg vagyok.

Összezavarodtam.Kit érdekel ki mit mond,ez nem befolyásolhatta ennyire Harryt.

Harry

Túl akartam esni az egészen.Nagy ívben kezdtem el mesélni Hopenak a történteket.El szeretném vinni magammal Rubyhoz ezzel jelképezve,hogy már nem állhatnak felettem a szemetek,hogy már nem befolyásolhatnak .Legfőképpen,azt szeretném,hogy Hope bízzon bennem.

Biztos,hogy már tudják,hogy apám otthagyta Marcell apjának a cégét,de akkor is megölt a kíváncsiság ,hogy mit szeretne Ruby.

-Apám Marcell apjánál dolgozott és ,azt mondta,hogy ha tagadni merem,hogy meleg vagyok vagy ha meglát egy lánnyal is nyilvánosan röpül az apám a  cégtől.Felkerestem az egyik ismerősömet,aki ügyvéd és próbált nekem segíteni,de magam akartam megoldani az ügyet. Fontos volt,hogy apám elérje az álmait,ezért nem szegülhettem ellen Marcellnak.Apám alapított egy céget pár napja,felmondott Marcellnél...

Vettem egy mély lélegzetet.

-Még elmondani sem tudtam,hogy mi az isten történt...szó szerint megnyomorították az életemet.

-Sajnálom.-nyúlt át az asztalon Hope és a kezemért nyúlt.

-Nincs szükségem a sajnálatodra,megmondtam.-ingattam a fejemet.Összekulcsoltam kezünket és hüvelykujjammal simogatni kezdtem a puha bőrét.

-Csak azért maradtál csendben és tűrtél mindent,hogy apád boldog lehessen?Viccelsz velem?Amit mondtam az edző teremben...az tényleg úgy van!Csodálatos ember vagy.-mondta csendben.

Felemeltem kezét és a számhoz húztam és adtam rá egy lágy puszit.Kezdek nagyon erősen érezni ,ez iránt a lány iránt,de ha még az enyém is lenne,folyamatosan rettegnem kéne mikor cseszem el,mikor veszítem el.

-Miért akarsz elvinni magaddal Rubyhoz?-kérdezte.

Őszintén nem tudtam neki mit válaszolni.

-Bízz bennem kérlek.

Halványan bólintott,majd kicsúsztatta a kezét az enyémből és tovább evett.

Csendben ettünk,mind a ketten beleburkolóztunk a gondolatainkba és csak teltek a percek.

-Mennünk kéne.-néztem rá az órámra.

-Rendben.-állt fel Hope.

Felálltam vele együtt és készségesen belecsúsztatta a kezét az enyémbe.Magamhoz húztam és egy puszit adtam a fejére.

-Harry?-kérdezte halkan,majd felpillantott rám.

-Hmm?-simítottam meg az arcát.

Felpipiskedett és minden előzmény nélkül száját az enyémre nyomta.

***

Helloka!

Ismét egy újabb rész,újabb részletekkel,újabb izgalmakkal (remélem).

Ha tetszett csillagozzatok!