Kamu valóság-h.s./befejezett

23.-Külön-külön

Hope

-Hope!Várjál!-futott utánam a lépcsőn Liam.

Nem figyeltem rá,pedig úgy tűnik valami fontosat szeretne mondani.Az edző cuccomban tettem meg a lefelé vezető fokokat.Szükségem volt egy kis futásra.Mostanában szokásommá vált a másnapos futás.

-Megvárnál?-kapta el a karomat a fiú.Tanácstalanul pislogtam rá.-Meg akartam kérdezni,hogy jobban vagy-e már?

-Már hogyan lennék?-néztem le a cipőmre.

Liam elengedte a karomat.

-Elmondod mi történt?-kérdezte szelíden.

Liam,Harry barátja és az enyém.Hatalmas szíve van és nagyon kedves.Érzem,hogy benne megbízhatok és ha Jennifernek mesélném el,ő nem értené meg.

Aprót bólogattam beleegyezésül.

-Jól van.-suttogta,majd magához vont és megölelt.

Az aulában álltunk és percekig ölelt.

-Ha most nem bánnád elmegyek futni,mert szükségem van kicsit kiszellőztetni a fejemet.Mit szólnál ha utána elmennénk ebédelni?-kérdeztem és közben hátráltam a kijárat fele.

-Fél 12-re legyél kész,majd kopogj át.-kacsintott és megfordult,majd felkocogott a lépcsőn.

Kieresztettem egy hosszú sóhajt,majd kiérve a kapun futni kezdtem.

***

-Ez egy randi lesz?-kérdezte Jennifer.

-Csak egy kicsit komolyodnál meg.Liam a barátom.-szóltam rá indulatosan,miközben öltöztem.

-Jól van!Olyan idegbeteg vagy mostanában!Nem értem mi történt.

Megmerevedtem egy pillanatra,majd ránéztem.

-Történt valami ,amit nem mondasz el,igaz?-vonta fel a szemöldökét és könyvét,ami eddig a kezében pihent ledobta maga mellé.

-Nem,az ég világon semmi.-pattantam fel.

-A legjobb barátnőd vagyok.Elmondanád ugye?

Úgy ,ahogy Harry nekem sem mondott semmit én sem mondhattam semmit Jenninek.

-Persze.-kaptam fel a táskámat.-Most elmegyek a "nem randimra".Megleszel?-kérdeztem mielőtt kiléptem volna az ajtón.

-Aha.

Jennifer közömbösen válaszolt.Tudom,hogy megbántottam,hisz már ismer annyira,hogy átlát rajtam.

Végig szántottam magassarkú bokacsizmámmal a folyosót és bekopogtam Liam szobájába.

Harry

-Gyere el velem,kérlek.Csak beugrunk Louishoz és megiszunk valamit.-kérleltem Liam-et.Legalább addig is le vagyok foglalva és nem máson jár az eszem.Hope-on,Marcellon.-Talán még be is csajozok.-böktem ki.

-Rendben.Elmegyek,de most dolgom van,szóval kérlek ne zavarj tovább.-sürgetett.

Nevettem.

-Még is mi dolgod lesz?Randi?-húztam fel a szemöldököm.

Liam szóra nyitotta a száját,de az ajtón kopogtak.

-Már itt is van a kis alany?-röhögtem és kitártam az ajtót.

Kikerekedett szemmel néztem az előttem álló lányt.Hosszú lábai még hosszabbnak tűntek magassarkú bokacsizmájába.Sötétkék ,feszes farmer volt rajta és egy fekete szövetkabát.Vörös haja szinte barnának látszódott a fénybe.Hatalmas szemeivel szomorúan nézett rám.Bámulatosan gyönyörű volt.

-Ja már értek mindent.-törtem meg először én a kínos csendet és elnevettem magamat.

-Bassza meg!-szólta el magát Liam.

Hope a szemébe néztem végig.

-Szia Harry.-köszöntött gyengéden.Elkaptam róla a tekintetem.

-Őszintén,érezzétek jól magatokat.-hagytam ott őket.

Elárult a barátom és azt a lányt viszi randira,aki nekem számít.Aki fontos.Hope fontos nekem.

Miért szidalmaz engem ennyire az élet?

-Oh az este egyedül megyek Liam.-fordultam vissza egy pillanatra.

Dühösen mentem ki az épületből,amikor valaki utánam futva szólított a nevemen.

-Jaj Harry,ne rohanj már!-nevetgélt.

Megálltam és megfordultam.Hope barátnője volt,a göndör hajú lány.Azt hiszem Trina a neve.Erősen gondolkoztam a nevén,amit észrevehetett,így megszólalt.

-Tudod Lina vagyok,Hope barátnője.

-Persze,tudom.-vettem fel egy udvarias mosolyt.-Ja és nem vagyok meleg.-mondtam mellékesen.

Lefehéredett a lány,majd kínosan kacarászni kezdett.

-Basszus!Ez nagyon cink.-vörösödött el.-Csak kérdezni akartam,hogy nincs- e kedved velem lógni.

Apró,de formás termete volt.Bólintottam,majd elővettem csábos mosolyom.

-Véletlenül pont szabad vagyok.

***

Sziasztok!

Hat tetszett csillagozzatok és ne felejtsetek el bekövetni,hogy értesüljetek minden szépről,jóról.

Puszi