Kamu valóság-h.s./befejezett

47.-A távozás hímes mezeje

Harry

Hope egy ideje már kikerült a látókörömből ,így felálltam a kanapéról,ami a sarokba volt elhelyezve és útnak indultam,hogy megtaláljam.

Oldalaztam az izzadt testű emberek között és próbáltam felismerni valamelyik lány arcát,vagy Hope vörös haját.Győzedelmesen pillantottam meg a gyönyörű nőszemélyt aki az első pillanattól kezdve rabul ejtett.Mosolyom egyből lehervadt a vele szemben álló féltől ,aki mocskos érintéssel díjazta a lány gyönyörét.Láttam,hogy Hope próbálta eltolni maga elől Marcellt,de nem ment neki.Felindultan szaporáztam meg lépteimet és amint a közelükbe férkőztem nagy lendülettel fogtam meg hátulról Marcell ingét és hátrarántottam.

-Szerintem tisztáznunk kéne valamit.-morogtam.

Szemem Hope-ra tévedt,aki kissé ijedten pislantott fel rám.

-Régi barátom!-nevetett Marcell ,majd egy pillanatra nyugodtság terült el arcán és erőt véve magán váratlanul behúzott egyet az arcomba.Hátratántorodtam és a lányra kaptam a tekintetem,akinek a szája elé volt téve a keze és elakart indulni felém,de egy ismerős lány elé lépett.Ruby.

-Oh,hogy basznád meg.-kaptam a számhoz és tenyeremre nézve pillantottam meg a vörös cseppeket.

Kisebb hely alakult ki körülöttünk és az emberek boldogan kezdték el kántálni a 'bunyó' szavakat.

Rámeredtem Marcellra,majd gondolkodás nélkül vetettem rá magamat és kezdtem ütni,ahol csak értem.

-Mindig alul maradsz Harry.-fröcsögte ,amint lekerült a földre.

-Állj le Harry!-kapott el valaki,amint újra neki estem volna a mocsadéknak.

Erőszakosan löktem el magamtól Zayn ,aki próbált megállítani és sajnos sikerrel is járt némi segítséggel.

-Nem éri meg lealacsonyodni hozzá.-Liam szokásos bölcsességgel beszélt hozzám és mint mindig hangja nyugodt volt.

-Még folytatjuk.-néztem  a most már tőlem távolabb álló félt.

Tekintetemmel ismét Hope-ot kerestem.Szemeink össze akadtak ,amint ellépett előle Ruby.Szemein megbántódottság és csalódottság ült ki.Egyenesen hátat fordított és otthagyott.

Hope

Egyre ügyesebben ment Harry faképnél hagyása.

Folyamatosan a cicababa,Ruby,szavai hangzottak el a fejembe.Én próbáltam megállítani Harryt és lenyugtatni,de mint mindig a sors keze beleavatkozott.Éreztem előre,hogy nem fog az este olyan jól végződni.

Határozott léptekkel hagytam ott mindent és mindenkit.Nem érdekelt Harry szólongatása vagy Jennifer kétségbeesett kérdései.Haza akartam jutni és nem a koleszszobámra gondoltam a szó alatt.Jobbnak láttam előbb elutaznom.

***

-Hope.Milyen csodálatosan kicsípted magad.-vigyorgott rám a barna hajú lány,aki váratlanul elállta az utamat.Karmaival erősen a karomba vájt és helyben tartott.-Nem is értem,hogy lehetsz ilyen naiv és dőlsz be Harry szavainak.Velem is ezt csinálta tudod?

-Légyszíves eressz el és az értékes idődet ne rám pazarold.-Kezemmel erősen neki feszültem ,de egy kisebb sikoly hagyta el a számat,amikor szorítása még erősebbé vált rajtam.

-Akkor mondom másképp.Szállj le Harryről. Pár napja még vadul a számnak esett .-csiripelte.

Belül egyre jobban estem szét a szavaitól.Szívem mardosott és szörnyen lüktetett.Erőt vettem magamon és próbáltam betudni egy gyenge próbálkozásnak Ruby részéről.Csak a gonoszság beszélt belőle.

-Jobb hazugsággal is előállhattál volna,amivel eltávolíthatsz mellőle.-még saját szavaim is megleptek.

A barna hajú ,inkább kifutóra alkalmas lány,összehúzta szemeit,majd mielőtt ellépett tőlem hozzám vágta az utolsó lapjait.

-Kérdezd akkor Harryt,milyen volt aznap az én ajkaimat ízlelnie.-lépett el előlem és végre nem érezhettem magamon szörnyű ,húsig hatoló szorítását.

Harry szemei összekapcsolódtak az enyémmel és jobbnak láttam ha távozom.