Kamu valóság-h.s./befejezett

56.-"A választás rajtad áll fiam!"

Harry

Rácsaptam az asztalra ezzel magunkra vonva pár tekintete.Apám vonásai szigorúvá váltak és haragos tekintettel meredt rám tovább.

-Mit szól ehhez anya vagy Gemma?-idegességembe játszadozni kezdtem a gyűrűmmel.

-Anyád nagyon örül,hogy visszatérsz.

-Ne!-szóltam rá hangosan.-Nem mondtam,hogy megyek.Beszéljünk feltételes módban.

-Harry!Fiam!Elintéztem neked mindent.Felnőtt vagy és igazán tudhatnád,hogy a jövődet már építened kell.

-Épp ezaz!Nem neked,hanem nekem.Még arról is elfelejtkeztél,hogy edzőtermet vezetek és stabilan megélek belőle.-mondtam ezúttal halkabban.

-Adok neked 3 nap gondolkozási időt.-mosolyodott el halványan.-Nagyon remélem,hogy nem kell csalódnom.

Felálltam az asztaltól és egy biccentéssel elköszöntem,majd amilyen gyorsan csak tudtam kocsiba pattantam és az edzőterembe siettem.

Talán tényleg szükségem van egy kis gondolkozási időre.Nem véglegesen jöttem Amerikába,ezt anyunak is megmondtam,bár ő az egyedüli aki támogat mindenbe.Itt egy tényleg hatalmas és egyedüli lehetőség,ugyanakkor itt az edzőtermem,a barátaim és Hope.

Édesanyám számát kezdtem tárcsázni és megnyomtam a kihangosító gombot.

-Az elveszett fiam.-szólt bele a telefonba köszönés nélkül.

-Ne haragudj csak sok volt a dolgom.

-Fiam csak nem egy lány van a dologban?-éreztem hangján ,hogy mosolyog.

-Talán.-néztem az ég felé.-De most fontosabb dologról kell beszélnem veled.

-Szóval apád említette a munkát idehaza.-szűrte le.

Anya mindent megértett anélkül,hogy magyarázatra szorult volna és ezt szerettem benne,de nem mindig,mert néha igen csak szekálásba megy át a dolog.

-Igen és kéne a tanácsod.Apa rám erőlteti .22 évesen ,saját edzőtermem van,egyetemre járok és Amerikába élek.Megállok a lábamon és tudod nincs szükségem az istápolásra.

-De most rászorulsz.

-Anya!-fékeztem le egy piros lámpánál.

-A választás rajtad áll fiam!Nem dönthetek helyetted és apád sem.Tudod milyen jól tud befolyásolni.

-Persze.Adott 3 nap gondolkozási lehetőséget .Óh és említettem,hogy amúgy már mindent elintézett és akár utazhatnék holnap...ebben biztos vagyok.

-Tessék?-emelkedett feljebb anyám hangja.-Nem említette,hogy mindent maga döntött el és...-hangja megakadt és dühössé vált.

-Erről beszélek.-morogtam és a gázra léptem még a sárgánál.

Hirtelen történt minden.

Elrántottam a kormányt.A telefon kiesett a kezemből és elsötétült a kép.

***

Hope

Az emberek a folyosón szállingóztak mikor kiléptem Liam szobájából.

-Köszi,hogy beugrottál.-mosolygott és búcsúzásként megölelt.

Vidáman nyitottam be a szobánkba és meglepődésemre Jennifer éppen az ágyamon csókolózott egy idegen szerzettel.

Kisebb felsikkantásomnak köszönhetően rám kapták a tekintetüket.

-Zayn?-kaptam a szám elé a kezemet.

Kínosan vigyorogni kezdett az említett személy Jen pedig zavartan állt fel a fiú öléből.

-Szia.Korán jöttél.-Kereste a hangját,majd kék hajába túrt,hogy egy kis volument adjon neki.

-Ezt most nem mondjátok komolyan!-röhögtem el magamat egy perc múlva.Zayn?Jenni?-vártam a magyarázatot.-Azt hittem Kathie-vel vagy és,hogy jól megvagytok.

-Nem működött a dolog.-támaszkodott a könyökére lazán,miközben még mindig az ágyamon foglalt helyet.

-Hope!

Megszólításra hátrafordultam és az éppen 'ajtót felszabó' személyre összpontosítottam. Liam kissé lihegett és rémülten nézett rám.

-Most hívtak! Harry autóbalesetet szenvedett.

***

Remélem,hogy most szolgálhattam egy kisebb fajta meglepetéssel.Ha tetszett csillagozzatok és osszátok meg a véleményeteket!

Ui.: Új rész egy hét múlva.