Kamu valóság-h.s./befejezett

43.-Otthoni telefon

Harry

Hope szája tiszta habos krém volt a sütitől.Édesen leette magát egyik pillanatban,majd mérgelődve eltörölte a ruháján a foltot,annak reményében,hogy ,majd kijön ha dörzsöli.Olyan volt,mit egy gyerek.Mosolyogtam tettén,majd az asztal felett átnyúlva letöröltem a szájáról a süti maradékát.

-Amikor azt mondtad,hogy desszert én nem ilyenre gondoltam.-vonta föl a szemöldökét,majd elnevette magát.

-Ti nők mindig azt hiszitek,hogy a szexen jár az eszünk.-ingattam a fejemet.

-Mert ez így is van.-sóhajtott és letámaszkodott az asztalra.-Elég nyomós utalás volt az előbbi.-utalt a csókra.

-Ne mondd,hogy nem csábultál el!-álltam fel,majd a tányérainkat betettem a mosogatóba.Vissza néztem a lányra,aki mosolyogva ingatta a fejét.

Felállt és mellém sétált.

-Elmosogatok.-nyitotta meg a vizet.

-Nincs rá szükség.-ellenkeztem.

-Jó háziasszony akarok lenni.-biggyesztette le ajkait.

A gondolattól hirtelen szédülni kezdtem.Háziasszony?Feleség?Rettenetesen félek az elkötelezettségtől.Szerintem én azok közé az emberek közé tartozom,akik még 40 éves korukban is egyedül maradnak.

Hope

Harry mellettem állt összeráncolt szemöldökkel.Valamin nagyon erősen gondolkodhatott és úgy érzem van köze az előbbi kijelentésemhez.Kínosan kezdtem el mosogatni a tányérokat,majd Harry keze átnyúlt a csap felett és elzárta.

-Van mosogatóm Bébi.Elég ha abba bepakolunk.-mosolyodott el halványan.

Szám 'o' alakot formált,majd figyeltem,ahogy Harry kinyitja a gépezetet és szorosan mellém állva hanyagul berakja a tányérokat,amik kissé csörömpölnek egymás érintkezésére.

-Finomabban.-csúsztatom a kezemet a hátára és tisztán érzem hátizmait,ahogy kissé megfeszülnek.

Kissé eltolom nehéz testét,majd helyet kapva kezdem el bepakolni a maradék edényt és eligazítom,azt amit Harry berakott.Elégedetten fordulok meg a fiú felé,aki már tartja is a mosogató kapszulát.Berakom azt megfelelő helyre,majd becsukom az ajtaját és beindítom a mosást.

Szótlanul elindul a szobája felé ,de ezúttal nem követtem.

Leültem a nappali foteljébe és felhívtam az édesanyámat,akivel már oly rég beszéltem.

-Hope Richardson!-szólt rám fenyegetően,aztán kissé ellágyult a hangja.-Szégyelld magad,amiért nem hívtál minket!Édesapád már nagyon aggódott.

-Ne haragudjatok!El voltam havazva.Sok a tanulni való és a beadandó.-húztam el a számat,hisz nem ez volt a teljes igazság.A teljes igazság az,hogy kezdtem beleszeretni egy fiúba ,akit Harrynek hívnak és a leggyönyörűbb ember a földön.Vele töltöm szinte minden egyes napomat és rajta jár az eszem minden egyes percben.

-Értem.Nos egy egyetemistának ne is legyen más dolga.-szólt rám szigorúan ,de tudtam,hogy nem komolyan gondolja.Sosem voltak velem szemben hatalmas elvárásai.Hagyta,hogy mindent megoldjak és mindig bíztak bennem a szüleim,hogy nem csinálok butaságot.Sosem kellett rám szólniuk,hogy tanuljak meg.Egyszerűen magamért tanultam és már kiskoromban rettentően céltudatosan neveltek.-Őszintén Hope!Mindig volt időd ránk.Fogadjuk,hogy valami vagy valaki más is áll a dolog mögött.-kuncogott és hallottam,ahogy apám a háttérben megszólal.

-Már megint fiú?-hallatszódott mély hangja.

-Anya!-szóltam rá.-Velem beszélsz telefonon és mindent hallok.-nevettem el magamat.

-Ó...nos...bocsánat.Mesélj erről a valamiről,ami ennyire nagyon leköt.

-Majd máskor anya,most tényleg mennem kell,nagyon fáradt vagyok.Apunak mondd meg,hogy szeretem és a hétvégén megyek haza!

-Szeretünk kincsem!

Kinyomtam a hívást,majd némán figyeltem a kijelzőt és vigyorom levakarhatatlan volt az arcomról.

Rendkívül izgatott lettem,amiért anyu így rájött a dolgokra és alig várom,hogy beszámolhassak neki Harryről.Anyu volt az első számú legjobb barátnőm és neki mindig mindent elmondhattam.

-Hétvégén nem buli lesz?-rántott vissza a valóságba egy ismerős,rekedtes hang.

-Ühmm...-felnéztem a férfire,aki egy csípőjére tekert ,fehér törülközőben állt és hajából még csepegett a víz.Nyeltem egyet,majd törökülésbe helyezkedtem a fotelba és próbáltam felfogni a tényt miszerint Harry itt áll előttem frissen mosott hajjal és nincs más rajta csak egy törülköző.Rendkívül csúnya dolog volt tőlem,hogy annyira szugerálni kezdtem a törülközőt és magamba kántálni kezdtem ,hogy 'Ess le!'.-Igazából csak szombat délután utazom haza és vasárnap este érkezem meg.A buli pedig pénteken lesz.-tűrtem a fülem mögé az egyik tincsemet.

Harry bólintott.

-Hiányoznak?-kérdezte halkan.

Tudtam,hogy a szüleimre céloz és csak reménykedni mertem,hogy nem hallotta a beszélgetést.

-Nagyon.-sóhajtottam,majd felálltam.-Elmegyek én is fürödni.-álltam meg előtte,majd készültem kislisszani közte és az ajtókeret között,de ő testével odapréselt a kemény fának.

-Veled tarthatok.Lehet még egyszer át kéne mosni pár testrészemet és kölcsönösen segíthetnénk egymásnak.-húzta ferde vigyorra a száját és keze az oldalamra simult.

Légzésem szaporább lett és képtelen voltam kontrollálni.

-Majd máskor.-csúsztam ki kezei közül.