Hope
Az étkezőasztalnál ültem és figyeltem,ahogy édesanyám szeleteli a zöldségeket a salátába.
Órák óta csak Harry járt a fejembe.Kitudja Ruby melyik északáról beszélt és hányról.Tényleg igaza van és csak egy alkalmi strigula vagyok a zöldszemű fiúnak?Fejemben ezer meg ezer kérdés szállingózott ismét a fiúval kapcsolatban,aki elrabolta a szívemet.Félreismertem...ismét.
-Már megint a fiú körül jár az eszed,igaz?-kérdezte anya lágyan.A lecsattanó késnek a hangját csak az övé törte meg.
Bólintottam.
Ma a hajnali órákban érkeztem ,egyből a parti után ,anyuék meglepettségére.Szemeim kipirosodottak voltak a sírástól és anyu egyből tudta,hogy baj van.Mellettem aludt el miután elmeséltem neki röviden a történteket.
-Talán beszélned kéne vele és adni egy esélyt neki,hogy elmesélje mi is történt.lehet ,hogy az a lány hazudott.-ráncolta össze a szemöldökét.
-Elég szókimondó és őszintének tűnt.-szorítottam össze a fogaimat és próbáltam visszatartani a feltörekvő hisztimet egy kis féltékenységgel vegyítve.
-Szerintem ez csak egy félreértés Hope!-tette le a kést és a konyharuhába megtörölte a kezét.
-Mióta Harrt ismerem,minden káosz körülöttem.
Anyu halványan elmosolyodott.
-Tudom kincsem,ismerős.Apáddal is így kezdődött minden.
-Sajnos Harry és az én helyzetem teljesen más.
Nem mindent mondtam el édesanyámnak. Például a legfontosabbat,hogy Harry egy szörnyű zsarolás része volt.Nem hiszem,hogy apu és anyu ilyen drasztikus és maradandó találkozásban vettek részt.
-Minden olyan szenvedélyes,amit elmeséltél, kincsem.-simított végig a hajamon.-A szenvedély kell,hogy valaki megfogjon ott,ahol eddig még talán senki.Megérintsen olyan részeken,amit nem talált még senki.Legyen férfi és irányítson mindenben,közben pedig hagyjon szárnyalni.Húzza a hajad,tépje le rólad a ruhát.Ugyanakkor legyen gyengéd és...
-...és szerelmes.-lépett be apu a konyhába és anyu vállára rakta a kezét.
Bármennyire is voltak túl intimek anya szavai,igazak voltak.A szerelem szó hallatára újból görcsbe rándult a hasam és végre ,órák óta, most először néztem meg a telefonomat.
Harry
25 -ször próbáltam hívni Hope-ot és körülbelül ugyanennyi üzenetet hagytam neki.Fejemet fogva,fáradtan és sebes arccal ültem a nappalimba egész nap ,miközben próbáltam rájönni,mit is mondhatott az a ribanc Hope-nak.
Jennifer mondta,hogy Hope hazautazott,de egészen biztos hétfőn már az óráján fog ülni.
Mérgemben a telefonomat a földhöz vágtam,aminek berepedt a képernyője.Törés után nem tudtam már bekapcsolni sem és nem törődve ott hagytam a dohányzóasztalon.
Felkaptam a kulcsaimat és a legjobbnak láttam,ha Louis megfelelő barátként segítséget nyújt és elfeledteti velem ,mind azt az őrültséget,ami történt.
***
-Úgy hívják ezt a zűrzavart a fejedben,hogy szerelem.-nevetett és megveregette a hátamat.-Tudom,hogy félelmetes elsőre.-vigyorgott tovább eszelősen.
-Légyszíves ne nézz hülyének és ne csinálj belőlem viccet.-sziszegtem a fogaim között.
-Legalább elintézted azt a kis húsevő baktériumot.-utalt Marcellra.
-Ő is engem.-mutattam a kissé feldagadt és felrepedt számra.Egy darabig csend állt be köztünk,míg meg nem szólalt újból Louis.
-Tényleg smároltál azzal a tyúkkal?-húzta el a száját.
Élesen vettem a levegőt és próbáltam minél okosabban válaszolni.
-Ja.-Hát nem sikerült.
-Haver.Ezt nem lehet szépíteni.-kapott a fejéhez.
-De ez még azelőtt történt,hogy Hope-al történt volna bármi is.-mentegetőztem.
-Mondd el neki.-mosolyodott el bátorításként.
-Csak hétfőn jön haza és már vagy milliószor hívtam.-nyögtem és lehúztam a söröm utolsó kortyait.
-Mondanám,hogy alkoholba fojtod a bánatod,de ez alkohol mentes.-ment el mellettünk Freya vigyorogva.
***
Ha tetszett csillagozzatok és,ha van gondolatotok,véleményetek,amit szívesen megosztanátok velem,akkor azt sok szeretettel várom! :)
Hamarosan meg lesz a 9K nézettség ,aminek nagyon örülök és köszönöm!
ESTÁS LEYENDO
Kamu valóság-h.s./befejezett
FanficHope Richardson kételyek közt őrlődik és ,majd belepusztul ,hogy tudja az igazságot Harry Styles-ról,aki már az első alkalommal felkelti az érdeklődését,mikor belép a terem ajtaján. Harry nem tagad semmit,amit mondanak róla,amit pletykálnak az ember...